Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Útügyeink a két világháború között (1919–1945)

Kárpátalja területe Ungvár, Munkács, Beregszász, Debrecen és Szatmárnémeti felől kiépített úton csak a Beregszász—Huszt—Tarackóz—Kőrösmező közötti úton volt elérhető. Szükséges volt ennek a nagyforgalmú útnak a tehermentesítése, továbbá Kárpátalja erdőgazdasági területeinek feltárása, végül turisztikai és idegenforgalmi szempontokra is figyelemmel, párhuzamos utak építése. Ezek a szempontok indokolták a 382. sz. szolyva—alsóneresnicei, a 387. sz. alsókalinfalva—rahói, a 388. sz. ökörmező—kőrösmezői és az alsókalinfalva—apsica—-felsőapsa—kisbocskói állami közutak kiépítetlen szakaszainak kiépítését, a kiépített szakaszokon pedig a kőpályának 6 méterre történt szélesítését. Az ideiglenesen visszacsatolt Felvidéken 16 000 fm út épült 2 900 000 P Kárpátalján 267 239 fm út épült 19 357 000 P Erdélyben 664 100 fm út épült 52 116 000 P összesen: 947 339 fm út épült 74 373 000 P költséggel. Magyarország 1944. évi főközlekedési útjainak hálózatát a 119. kép tartalmazza, az útépítéseket pedig a 7. táblázat részletezi. Az állami közutak átépítésével párhuzamosan haladt a törvényhatóságok kezelése alatt álló utak építése. A vármegyék 1930— 1938-ig: a) saját útalapjuk bevételeiből 118 km, b) egyharmados állami hozzájárulással 783 km, c) állami ínséghitelekből 480 km, d) állami kölcsönökből 402 km, összesen 2851 km hosszú makadám útpályát építettek. Az évi átlag tehát 316 km volt. Ez a teljesítmény annál is inkább elismerésre méltó, mert erre az időszakra esik a világgazdasági válság, amely évekig éreztette hatását. 1930—1936-ig az ország területén bekötőúttal még nem rendelkező 994 község közül 189 községet kiépített úttal kötöttek be az úthálózatba, vagy kiépített utat kapott a vasúti, illetve a hajóállomásához. A törvényhatósági joggal felruházott városok az 1930—1936. évi időszakban 127 km hosszú útpályát építettek. A bekötőúti építési tevékenység támogatására a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium továbbra is számottevő költséget biztosított. Az állam, a vármegyék és községek együttműködésének eredményeként az 1930. évtől kezdve az 1944. évig bezárólag 4653 km bekötőút épült 1520 község és egyéb település részére. Az említett hosszban és a bekötött lakótelepek számában a visszacsatolt területeken épített bekötőutak is szerepelnek. A visszacsatolt felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki területeken a közúti szolgálat ellátása érdekében államépítészeti hivatalokat kellett szervezni. A Felvidéken és Kárpátalján 1938-ban, illetve 1939-ben Beregszászon, Érsekújváron, Huszton, Kassán, Komáromban, Rimaszombatban és Ungváron; Erdély visszacsatolásakor az 1940. évben Besztercén, Csíkszeredán, Désen, Kolozsváron, Máramarosszigeten, Marosvásárhelyen, Nagyszőllősön, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben és Zilahon; a Délvidéken pedig 1941-ben Zomborban szervezték meg az államépítészeti hivatalt. 118