Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A középkori és a török hódoltság kori utak története

Eduárd Brown angol utazó 1669—70-ben utazott át Magyarországon. Röviden felsorolva a következőket látta: • A Vág folyón Galgócnál és Trencsénnél hidak. • A Garamon Besztercebányánál híd. A Dunán Esztergomnál, Budánál és Kalocsánál hidak. • A Dráván és a mocsarakon Eszéknél említi a Zrínyi által felégetett cölöphíd maradványait, de ezt nem állították helyre, hanem a közelében hajóhídon lehet átkelni a folyón. Az itt bemutatott úti beszámolók elsősorban hidakról szólnak; az utakat és azok burkolatát ritkán említik. A földutaknak legfeljebb a járófelületét egyengették, helyi anyaggal javították. A hídépítés azonban fejlett volt; különösen a hadi hidak építésszervezése tűnik fel. Kisebb folyót akár egy nap alatt áthidaltak, míg a Dunán készített ideiglenes hajóhidak építése, vagy felszedése néhány napot igényelt. A törökök műszaki jártassága és a mérnökök felkészültsége magas színvonalú volt. Az előkészített hídanyagot rendszerint a folyón szállították a helyszínre. Egy-egy híd anyagát többször is felhasználták más-más helyen. Általában is elmondható, hogy a folyami hajózás és a közúti közlekedés összhangja tökéletesen megvalósult. A 23. kép a siófoki Sió-híd 1943. évi átépítésénél feltárt törökkori cölöpmaradványokat mutat. A 24. kép viszont magyar vonatkozású. Az erdélyi sereg hídverését mutatja be Gyurgyevónál a Dunán. A korabeli hídépítési technikát szemlélhetjük meg itt. A középkor végén számos magyar törvény foglalkozott az utakkal, hidakkal és vámokkal, így az 1435. évi XIII., az 1492. évi XIV., az 1597. évi XLV., az 1599. évi XXX., az 1601. évi XXII., és az 1609. évi XVIII. törvénycikkek. Az utak fenntartása általában a megyék feladata volt, s azt közerővel végezték. 24. kép — Az erdélyi hadsereg hidat ver a Dunán Gyilrgyevónál, 1595-ben 22