Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az úthálózat fejlődése 1955-től 1960-ig

Az ezzel az intézkedéssel megszüntetett Közúti Kóanyagszallító Vállalat helyeit megszervezett Közúti Gépellátó Vállalat átvette az Útigépjavíló és Kölcsönző Vállalattól az összes útigépet. A Közúti Gépellátó Vállalat feladata a gondozására bízott útigépek üzemképes állapotban tartása és az útépítési, valamint útfenntartási munkákhoz szükséges gépek kölcsönzése, A vállalatnak jelentós szerepe van a kezelésében levó hómarógépekkel és botoló tehergépkocsikkal a közúti hóeltakarítási munkák végrehajtásában is. A Közúti Kóanyagszallító Vállalat gépkocsiparkja nagy részének 1955-ben az autóközlekedési vállalatok részére történt átadása viszont a közúti szolgálatára nagyon hátrányos intézkedés volt, mert az átadásig kizárólag a közúti szolgálat céljára használt gépkocsikat az államgazdaság más ágazataiban is felhasználták a közúti anyagszállítás hátrányára. A gépkocsiforgalom elterjedése óta a közlekedés és szállítás növekedő igényei évről évre fokozottabb mértékben helyezik előtérbe a közúti közlekedés és a közúthálózat fejlesztésének és korszerűsítésének feladatait. Az államháztartás szempontjából is rendkívül fontos, hogy az úthálózatunk és hídjaink építésére rendelkezésre álló hitelkereteket a leggazdaságosabban használjuk fel. Ennek elsőrendű feltétele, hogy az utak és hidak építése, korszerűsítése és fenntartása a közúti közlekedés szempontjainak legmesszebbmenő szem előtt tartása mellett, korszerű és fejlett technológiával, fokozott gépesítéssel, gazdaságos anyag- és munkaerő-felhasználással történjék. Ezeknek a feladatoknak a megoldása széleskörű tudományos kutató és kísérleti munkát, elméleti és gyakorlati vizsgálatot, állandó és rendszeres tapasztalati adatgyűjtést és megfigyelést tesz szükségessé. Ezekkel a tudományos kérdésekkel a Közlekedés- és Postaiigyi Minisztérium Aszfalt és Talajmechanikai Intézete és Laboratóriuma, az említett minisztérium Út- és Hídfőosztálya keretében működő Hídépítési Laboratórium egyéb feladataik ellátása mellett eddig is foglalkozott, mégis az ezen a téren eddig elért eredményeket nem annyira a szervezetek rendeltetésszerű működésének, mint az azokban dolgozó mérnökök tulajdonképpeni munkakörükön felüli tudományos kutatómunkájuk gyümölcsének kell tekinteni, A fentiekben vázolt feladatok eredményesebb ellátása érdekében a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium a 11/96/1955. számú rendeletével az Útügyi Kutató Intézet szervezését rendelte el. A miniszteri utasítás az intézet feladatait a következőkben jelölte meg: • Tudományos alapon vizsgálja a közúti közlekedésnek a közlekedés egészében elfoglalt helyzetét, szállítási jelentőségét, teljesítőképességét, gazdasági kihasználását és az egyéb közlekedési ágakkal, s általában a népgazdasággal való kapcsolatát. • Tudományos módszereket dolgoz ki az utak építésével kapcsolatos műszaki és gazdasági tervezésre és a tervek egymással összehangolására, valamint az utak gazdaságos fenntartására és a közutakon lebonyolódó forgalom kielégítésére. • A módszeres fejlődés biztosítása érdekében tudományos alapon összefoglalja az út- és hídépítés már kialakult és kialakulóban levő módszereit, összegyűjti, nyilvántartja és kiértékeli az eddigi tapasztalatokat, s mindezek alapján a külföldi eredmények hazai alkalmazásával a korszerű követelményeknek megfelelően továbbfejleszti az út- és hídépítési, valamint útfenntartási eljárásokat. • Vizsgálja az utak építési és fenntartási módjainak a közúti közlekedés gazdaságosságára és biztonságára gyakorolt befolyását. Ilyen vizsgálatok eredménye alapján kidolgozza a célszerű fejlesztés irányvonalait. 154