Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)
Az úthálózat fejlődése 1955-től 1960-ig
Ilyen hengerléseket azonban csak a bitumenes hengerlésekre alkalmatlan őszi időre es6 munkákkal végeztek (149. és 150. kép). A korszerűsítési munkák mellett jelentós lépés volt a városi és falusi lakosság egészségének védelmeiben a makadám útpályák olajos portalanítása. Ez az eljárás a makadámburkolatot konzerválja is, tehát a fenntartáshoz kevesebb kőanyag szükséges, és így ez az eljárás költségmegtakarítást eredményezett. A főközlekedési közutak tervezése már 20 év óta a gépjárműközlekedés forgalmi igényeinek figyelembevételével történik. 1955-ben pedig sok év mulasztásának pótlása kezdődött el a városrendezési tervek készítésével. Ezek a tervek a gépjárműforgalom perspektív igényeinek adataira támaszkodtak. Ebben az időszakban meg kell még emlékezni az 1955/56. évi közúti forgalomszámlálásról. Az utolsó forgalomszámlálástól 20 év telt el, s ez alatt az idő alatt a közúti forgalom olyan nagymértékben növekedett, hogy az utak tervezése során a régi forgalmi adatok már nem voltak felhasználhatók. Ez sürgette az új forgalomszámlálás tartását. Az 1955/56. évi forgalomszámlálás módszere eltért az előző forgalomszámlálás módszerétől. Az 1926/28. és 1935/36. évi számlálások csak a forgalom nagyságáról és a különböző járművek megoszlási arányáról tájékoztattak. Az új számlálásnak ezeken felül adatokat kelleti szolgáltatnia az utazások kiinduló és végpontjairól is azért, hogy ezen adatok a közlekedéssel összefüggő gazdasági tervezésnél, az egységes közlekedésfejlesztési terv készítésénél felhasználhatók legyenek. Az említett igények kielégítése céljából az 1955/56. évi forgalomszámlálást új rendszerre kellett felépíteni. Ez a) főel len őrző állomások b) ellenőrző állomások c) főállomások d) mellékállomások c) különleges állomások rendszerén épült fel. Az egyes állomások célja más és más volt. A főellcnőrző állomás célja volt a forgalom időbeni lefolyásának összes törvényszerűségére rámutalni. Ez az állomás a 4. számú budapest—Püspökladány—ungvári főközlekedési út 21 000 km szelvényében Vccsésen volt. Ezen az állomáson egész éven át 6 és 22 óra között számolták a forgalmat. Hetenként egy alkalommal teljes 24 órás számlálás volt. Az ellenőrző állomások feladata olyan számlálási adatok szolgáltatása volt, amelyekből az egyes számlálási körzetek forgalmi törvényszerűségei megállapíthatók. Az ellenőrző állomásokon minden hónapban egy teljes héten át 6 és 22 óra között számolták a forgalmat és havonta két napon 24 órás számlálás volt. A főállomások célja a számlálókürzeten belül a különböző forgalmi terhelésű és jellegű utakhoz a forgalomingadozások törvényszerűségére vonatkozó adatok szolgáltatása. A főállomásokon havonta egy alkalommal 6 és 22 óra között számolták a forgalmat és az év folyamán három alkalommal volt 24 órás számlálás. A mellékállomások célja azon adatok szolgáltatása, amelyből a magasabbrendű állomások adataiból nyert szorzószámokkal a napi forgalom évi átlaga megállapítható, A mellékállomásokon három alkalommal, 1955. április 20., július 27. és november 24. napján volt ^-8 órás számlálás. A forgalomszámlálást sampling módszer szerint hajtották végre. Ezzel a számlálási módszerrel az 1927/28. év számláláshoz viszonyítva 18,9 millió forint megtakarítás volt elérhető. A végzett számítások azt mutatták, hogy az új eljárás kisebb középhibával adta meg a napi forgalom évi átlagát, mint az 1927/28. évi számlálás. A forgalomszámlálás fenti rendszeréről Rio de Janeiróban tartott XI. Nemzetközi Útügyi Kongresszusra részletes jelentést küldtünk, amelyen a számlálási módot kritikus szemmel tárgyaltuk és rámutattunk arra, hogy a számlálás középhibájának csökkentése érdekében a jövőben milyen változtatásokat kell végrehajtani. 152
