Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az úthálózat fejlesztése az első ötéves tervben (1950–1954)

Ennek az állapotnak a felszámolása érdekében a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Útosztálya az 1954. év végén 9500 km nagy forgalmú makadám útpályának 15 év alatt történő korszerűsítésére programot készített. Ebben kimutatta, hogy közepes Állapotban levő útpályán 26 Százalékkal, rossz állapotban levő útpályán pedig 48 százalékkal magasabb a gépjárművek üzemeltetési költsége, mint a jó utakon. Az egész úthálózatra vonatkoztatva közútjaink rossz állapota miatt a gépjárművek üzemeltetési költsége 1954ben 32,6 százalékkal volt több, mintha közútjaink jó állapotban lettek volna. A 15 éves korszerűsítési programot az illetékes tényezők bár jóvá nem hagyták, de elvileg elfogadták, s így a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium útosztályát az a remény töltötte el, hogy a következó ötéves terv úthálózatunk korszerű fejlődésének kezdetét jelenti. Az 1950—1954. években végrehajtott korszerűsítési munkák az iparág gépállományának növelését tette szükségessé. Az igényeket azonban ki nem elégítő fejlődésről a 15. táblázni nyújt tájékoztatást. Az 1950—1954. években a városok és községek kezelése alatt álló közutak igazgatásának ellátása terén is lényeges változások történtek. 1950. január hó 1. napjával a főváros úthálózata számottevő mértékben megnövekedett. A főváros területének új megállapításáról szóló 1949. XXVI. te. az abban foglalt városokat és nagyközségeket 1950. január hó 1. napjával Budapest fővárossal egyesítette, s ezzel megteremtette a fővárossal egy gazdasági egységet képező városok és községek igazgatási egysegét. A főváros területe 194 km

2-ről 520 km

2-re emelkedett. A törvény rendelkezése folytán a fővároshoz csatolt városok és községek területére eső állami közutakat, illetve útszakaszokat az állami közutak hálózatából 1950. január hó 1. napjával a főváros kezelésébe adták át. A főváros területének megnövekedése folytán az addig 9,8 millió m

2 útburkolat-terület 12,7 millió m

2-re emelkedett. Ehhez képest ezek az utak Budapest Székesfőváros Tanácsa II. ügyosztályának hatáskörébe kerültek. Ez az ügyosztály 1950. június hó 15. napjáig működött. Ezen a napon alakult meg a Budapesti Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának Közlekedési Osztálya. A fővárossal határos egyes városok és községek, mint például Újpest, Kispest, Rákospalota, Pesterzsébet és Pestújhely már a fővárosnak közlekedési szempontból gyakorlatilag szerves részét alkották, mert ezeket a helységeket a fővárossal közúti vasút kötötte össze. Ez a kapcsolat úthálózati vonatkozásban nem volt ilyen mérvű. Budapest és a vele szomszédos községek régi térképét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ezekben a községekben jelentősebb városrendezési munkát nem végeztek. A Népgazdasági Tanács 1952. szeptember hó 18. napján kelt 403/1952. számú határozatával a Budapesti Városi Tanács Végrehajtó Bizottságánál a Közlekedési Osztály helyett Közlekedési Igazgatóság felállítását rendelte el, amely ellátta az addig is az osztály irányítása alá tartozott közlekedési és mélyépítési vállalatok irányítását, felügyeletét és ellenőrzését, a Budapesti Városi Tanács hatósági jellegű feladatait, valamint a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságának VI. építési és közlekedési osztályánál a közlekedési csoport szakirányítását. A Népgazdasági Tanács határozata szerint a Közlekedési Igazgatóság felett a szakfelügyeletet a közlekedésügyi miniszter gyakorolta. A Közlekedési Igazgatóság hatáskörébe tartozott az összes beruházási munka — kivéve a Községfejlesztési Alap terhére történő beruházásokat — és a főútvonalak karbantartása. A kerületi tanácsok hatáskörébe tartoztak a Községfejlesztési Alap terhére végzendő beruházások, az utak és utcák fenntartása a főútvonalak kivételével. 144