Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endre: Egy mai mesehős: Berecz András, A Felvidék magyarországi követe: Agócs Gergely
szövegfolklorisztikáról: találós kérdések, közmondások, mesék kapcsolódnak hangszerekhez. Ez mind beletartozik a zenefolklorisztikába. Érdemes ezeket a jelenségeket komplex módon vizsgálni. Ezért ezekre mind rákérdeztünk. Például a szocializáció folyamatára: hogyan tanulnak a falusi zenészek muzsikálni, mi a zenész helye a falu társadalmában? Mennyire volt a színvonal egyenletes? Változó volt. Voltak olyan zenekarok, ahol a csapat tagjai negyven éven keresztül együtt muzsikáltak, és ez bizony meg is hallatszott a produkción. Máskor egy hatfős bandát öt különböző faluból kellett összeszedni, de még ilyen esetben is szükségesnek tartottuk az adott helyzet dokumentálását. Hogyan kerülnek kiadásra a lemezek? Várni kell a felvidékiekkel, míg a tervezett, s korábban felvett 46 erdélyi lemez megjelenik? Nem, az első öt kiadására már aláírtuk a szerződést. Nemrég helyezték el a Hagyományok Háza új épületének az alapkövét a Nemzeti Színház közelében. Befejezésül azt kérdezném, hogy mit vártok az új létesítménytől? Az új épülettől azt reméljük, hogy ez az egész szakma méltó elhelyezést kap. Hogy a közéletben végre nem csak a kijelentések és a jelszavak szintjén kap a művelődésünkben a helyének megfelelő fontosságot a hagyományos kultúra, hanem ez a konkrét tettek szintjén is megmutatkozik. Már egyáltalán a Hagyományok Háza létrehozása is egy jelzés volt ebben az irányban. Ha meggondoljuk, hogy Magyarországon mennyiféle művészeti irányzatnak milyen műhelyei és palotái vannak, csak annak a művészeti irányzatnak nincsen ilyen otthona, amelyik egyértelműen a mi nemzeti karakterünknek a hangsúlyozására a legalkalmasabb, s amelyhez minden egyes magyar embernek köze van, akkor nevetséges, hogy a művészeti ágak között gyakorlatilag a népzene, néptánc nincs jegyezve, nem számítanak művészetnek. Van komolyzene, jazz zene, könnyűzene, mint művészet, s van népzene, mint szabadidőtöltés, szórakoz(tat)ás. Hasonló a helyzet a néptánc esetében is a táncművészet többi ágával szemben. Magyarországon sokáig az „egyéb közművelődési szakkörök” szintjén könyvelték el azt a kultúrát, amelyik egyszerűen a nemzeti művelődésnek az egyik legbecsesebb kincse, annak alapját, ha úgy tetszik ősrétegét képezi. Hiszen ez tényleg egy olyan műveltség, olyan kultúra, mely évezredeken keresztül ennek a népnek a legközelebbi sajátja volt. Mert nagyon jó a Bánk bán, de aki a nyelvet és a történetet nem ismeri, nem tudja elhelyezni Európa térképén, mert inkább állítható egy olasz opera, mint egy kalotaszegi legényes mellé. Ha fontos a mi kultúránk hangsúlyozása Európa vagy a világ előtt, ha fontos hangsúlyozni, hogy mi magyarok vagyunk, akkor az ennek érzékeltetésére szánt eszköztárba tessék beemelni a kultúránknak, a művelődéstörténetünknek azt a részét is, amelyik egyértelműen erre utal. Ha hangsúlyozni akarjuk magyarságunkat, akkor arra a hagyományos kultúránk a legalkalmasabb! 108 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
