Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖRNYEZETVÉDELEM - Murawski Magdolna: Szellemi környezetvédelem
(Sffoe//emt /cöwnyetoefoécie/ewi Mikor környezetvédelemről beszélünk, az emberek hajlamosak azt hinni, hogy csak egészen konkrét, fizikai tevékenységgel lehet kapcsolatos mindaz, amit erről a témáról elmondhatunk: szemét- és veszélyes hulladék-eltakarítás, veszélyeztetett növény- és állatfajok megmentése, erdőirtás megakadályozása, madarak és fák ünnepének megszervezése, tüntetések gátépítés és atomreaktorok beüzemelése ellen, és effélék. De vajon hányán vannak azok, akik ezt a kérdést is globálisan, azaz áttekintő módon kezelik, és fontosnak tartják eszmei értékeink védelmét is? Azét a kultúrkincsét, melyet elődeink legjava halmozott fel számunkra, kötelezően kimérve az irányt és mértéket számunkra is, akik nyomdokaikban haladunk. Itt van mindjárt a nyelv, mindannyiunk létének, a nemzeti létnek meghatározója, kezdő- és végpont minden nép életében. Ha nem ápoljuk, ugyanúgy lepusztul és elsivárosodik, mint az elgazosodott kert, az elhanyagolt ház. Vajon miért nem tudatosul ez minden emberben? Miért nem tanítják meg a tanítók már egészen kiskorban gyermekeinknek, hogy nélküle nincs normális nemzet? Akik ennek rombolásán „dolgoznak”, nem mást tesznek, mint makogássá silányítják Arany és Katona, Ady és Babits, Márai és Csokonai szépen zengő, nemes veretű nyelvét. Akinek számára ez nem világos rögtön, annak feltesszük annak rendje és módja szerint a kérdést: vajon az útszéli káromkodás, a részeg kocsmai beszéd, a nyilvános idétlenkedés azonos értéket képvisel-e számára, mint az Elbocsátó szép üzenet, a Toldi klasszikus sorai, a Nemzeti dal vagy Radnóti Nem tudhatom című költeménye? A gagyitévék ökörködése, olcsó poénkodásai azonosak-e számára Karinthy korszakos paródn^yüjteményével, az így írtok ti-vel? Vajon egy ifjú hölgy elfogadhatónak tartja-e azt, ha _p szavak helyett csúf káromkodásokkal, ocsmány beszéddel próbálja meghódítani ifjú lovagja? Ahogy a gyászoló családnak nem illik röhögve kondoleálni, ugyanúgy illetlen és visszataszító csúf szavakkal illetni egymást. Aki ennek nincs tudatában, hamarosan rá fog ébredni, hogy otromba viselkedését viszonozni fogja a vele azonos szinten álló sértett fél. Akkor pedig nem másnak, mint önmagának köszönheti, amit kapott. A mosdatlan beszéd is egyfajta környezetszennyezés. Akit megdobnak a csúnya szavakkal és a vele járó durva hangsúllyal, az gyakran úgy érzi, bepiszkították. Olyan, mintha leöntötték volna valami szennyes lével, melytől nem is olyan könnyű megtisztulnia. Az ember szabadulni igyekszik azoknak közeléből, akiknek nincs egyéb mondandója ennél. Nem lehet másként felfogni, mint szánalmas lelki szegénységként a stílusnak ezt az eltorzulását. Elcsépelt fordulat ma már azt emlegetni, hogy a stílus az ember, mégis így van. Ám ezért nem csak embertársainkat kell kárhoztatnunk. Az össznépi durvaság tudatos terjesztői azok az igénytelen médiumok, melyeknek célja és rendeltetése nem más, mint a tudatos és szándékos szellemi környezetszennyezés. A tudat megmérgezése. Ha az okokat kutatjuk, rögtön rábukkanunk, mert hiszen nem olyan okosak azok, akik mindezt számunkra kitervelték. Csupán fel kell tennünk magunknak pár kérdést, és nem kell félni, hogy meg is válaszoljuk őket. Legelőször is tisztáznunk kell, kinek, kiknek áll érdekében, hogy az emberek agresszívvé nevelődjenek a televízió, a filmszerű, ám annak minden művésziességét nélkülöző filmipari termékek, olcsó videók, silány képregények, stupid Új Hevesi Napló 109
