Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Vers, hajnali szélben, Feje fölött a pallos árnyéka II
- Azért kértem magamhoz - fogadta özvegyi feketében Mária hogy bátyám, Ferdinánd felé hajlítsam kegyelmed jóindulatát - úgy tudom, Jankó király koronázásán ott sem volt, pedig nádor nélkül nincs koronázás.- Olyanformán, felséges asszonyom. Magam szívesen hajolnék kérésére. Mária egyenesen és keményen a nádor szeme közé nézett:- Mi a kívánsága?- Kőszeg.- Kancelláriám oklevélbe foglalja kegyelmednek a kőszegi adományt. És a többi urak is elmondták. Pénz ötszáz huszár tartására. Pénz hatszáz huszár részére. A Batthyányak, Tahyak sorban. A pénzt Ferdinánd kérte - kölcsön. Adták a pénzt az osztrák főurak és főpapok, volt rá fedezet. A magyar trón. Mária ügyes volt, és a Pozsony környéki magyar urak Báthori nádor vezetésével megválasztották magyar királlyá Ferdinándot. Harmincnyolc nap múltán, december 16.-án. Pénzen vett királyság volt ez, korona nélkül, mert a koronát Perényi Péter őrizte, akit Zápolya maga helyett erdélyi vajdává nevezett ki, de mégis csak királyság volt. S míg Zápolya János rosszat sejtve a világ minden tájára szétküldte követeit, hogy segítséget kérjen Ferdinánd esetleges támadásával szemben, ő maga pedig bezárkózva a budai palotába hadtörténelmi könyveket tanulmányozott, ahelyett, hogy hadsereget szervezett volna, addig Ferdinánd kölcsön királyságához kölcsön hadsereget állított, és 1527 júliusában megjelent az országban tízezer nehéz német vasas élén. Hol volt már a mohácsi csatából elkésett negyvenezer, de még az a hatezer is, amelyik Budára kísérte Jánost! Zápolya, akit tehetetlensége miatt Katalin királynak csúfoltak, mindössze háromezer katonát tudott összeszedni. Azokat aztán Salm Miklós osztrák fővezér egy végben kergette végig Pozsonytól Tokajig. Zápolya Lengyelországba menekült. A korona is mindjárt készen volt, miután Perényi Péter átadta a királyi ékszert, s mert még nem töltötték be az esztergomi érseki széket, ugyanaz a nyitrai püspök koronázta meg Ferdinándot, aki a múlt évben Jánost. Igaz, hogy ezúttal ott volt a nádor is, zsebében a kőszegi adománylevéllel. Most már két megválasztott, megkoronázott királya volt ennek a szegény országnak. A győzelem fermánja A háború egyik törvénye, hogy ami az egyik oldalon gyász és siralom, a másikon diadal és dicsőség. A mohácsi síkság vérbeborult hősi halottai fölött tort ült az ozmán birodalom. Ennek a tornak irodalmi emléke is maradt, s nem is akármilyen. Szolimán szultán intézett ünnepi fermánt, diadalt jelentő levelet serege parancsnokainak. Szét kellett kiáltani ezt a győzelmet a világ minden tája felé, mert ez megszilárdította uralmát ázsiai és afrikai birodalmai fölött is. A levél magyar fordítását 1860-ban tette közzé Vámbéry Ármin a nagy magyar orientalista, de a magyar történeti irodalom nem foglalkozott vele szívesen. Pedig érdekes példája a dölyfös győző szemléletének, és rávilágít a török világuralmi terjeszkedés vallási vonatkozásaira. Minthogy a pogányok kiirtását és a hitetlenek kínzását parancsoló szent versek a nagy hagyományban és a felettébb való boldogságot eredményező Koránban megírattak, tisztelt atyáimnál és nagy őseimnél az oly rendeletek végrehajtása pedig mintegy szent szokássá vált... azért hát én is a vallás szerint indulni végképp eltökéltem, hogy részt vegyek a boldogságos versben: „És szereti az Isten, kik az ő útjában örömest elvérzenek.” Új Hevesi Napló 11
