Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Az utcasarki rock and roll
Denn Oszkár OÁ* itÁxuaw/ci r-oc/c and vo// Az év végi hálaadás végén, a nagytemplom oldalkapuján lassan áramlott ki az ember-sokaság és hallatszottak a záró orgonafutamok. A templom mellett a tömeg nem nagyon fogyatkozott, mert az ismerősök bevárták egymást, hogy boldog újévet kívánjanak egymásnak már a szilveszteri mulatozások előtt. Az ifjú pár a kriptalejárat előtt állt meg és csókkal búcsúztak. Már megbeszélték, hogy nem szilvesztereznek, mert az egyetemista lánynak már másodikán nehéz vizsgája lesz, és még nagyon sok tételt kell megtanulnia. A fiatalember magában örült is a döntésnek, mert halálosan fáradtnak érezte magát az év végi túlórázások után. A hálaadás előtt egy órával fejezte be a 14 órás műszakját a fföccsöntőmühelyben, hogy az utolsó szállítmány is indulhasson a rendelőhöz, és az éves terv teljesüljön. Elindultak tehát mindketten otthonukba, a lány a Tizeshonvéd utca, a fiú a Szvorényi út felé. A fiú otthonában, éjfél után, amikor szüleivel a TV előtt állva már meghallgatták a Ferencsik által vezényelt Himnuszt, és koccintottak a kiosztott pezsgővel, jöttek a telefonhívások a rokonoktól, ismerősöktől az újesztendő jókívánságaival. Fél egy után is megszólalt a telefon. A fiút hívta a kedves hang:- Gyere, most azonnal! Találkozni akarok veled. Először veled az újévben! Indulj és félúton találkozunk a nagytemplom mögött, a kőmonstrum emlékműnél, a buszpályaudvar felé vezető úton. Siess! A fiatalember bakancsába lépett, dzsekijébe bújt, vastag sálat tekert a nyakába, és már ki is lépett a fagyos éjszakába. A hó ropogott a talpai alatt a mínusz 12 fokban. Sietett a találkahelyre, és korán is érkezett. Megállt a templom mögött, a jegesre szánkázott úton. Körülnézett. Egy lélek nem volt a környéken. A mélyfekete végtelenség háttere előtt a valószínűtlen fehérségekkel terhelt fák némán őrizték a néptelen tér éjszakáját. A kristályhideg éj sötét-fehér szikrázása tündérvárássá varázsolta a hirtelen jött randevút. A tündér szürke prémdzsekis, kapucnis alakja fel is tűnt a buszpályaudvar betonkaréja alatt. Szakaszosan szaladva és a fagyott havon csúszkálva repült az ifjú kitárt karjaiba, akit a roham csaknem a hóba döntött. A pihegő, gyönyörű lány vizsgálódó szemekkel kérdezte partnerét:- Meglepődtél, mi? De hát kellett nekem egy tanulásmentes félóra. Veled. No meg találtam neked egy újévi üzenetet, amit most fel szeretnék olvasni. Elővett a zsebéből egy kis könyvet, és húzta legényét az egyik betonoszlopra tűzött higanygőz-lámpa alá, ahol a megjelölt helyen kötetét felütötte. Meglepett fiújának olvasni kezdte a nagy költő és életmüvész tanácsát: Goethe: Eletszabály Ha egy szép élet vágyát őrződ, a múlttal nem szabad törődnöd, s mindig úgy tégy, ha veszteség ér, minthogyha újjászülten élnél; Mit akar? - kérdd meg minden naptól, és minden nap felel majd akkor; Új Hevesi Napló 95
