Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Az utcasarki rock and roll
Tetteidnek tudjál örülni, más tetteit tudd megbecsülni; Főként ne gyűlölj egy embert se, s a többit hagyd az Úristenre. Szépen, tagoltan és nagyon komolyan olvasta a verset, s amikor befejezte, a hatást várva nézett a fiúra. Az hallgatott néhány másodpercig, majd kérdezett:- Ez legyen az én szabályzatom? Vagy ezt találtad nekünk? Hát legyen! Fogadjuk el az új évre, és azonnal meg is pecsételjük! És kapta karjaiba a már mosolygó kedvesét, a vacogtató hidegben forrón csókolta, zárta magához szoros öleléssel. A szabály tehát hatályba lépett.- Most hazakísérsz, ugye? Van még tizenöt percünk a kórbonctan következő fejezetéig - szólt a kipirult lány, amikor lélegzethez jutott és kibontakozhatott az ölelésből. Elindultak. Kéz a kézben. A lány ragyogott, a fiú tompább volt, de az ő fáradtsága is eltűnt. Egy utcasarki háznál megtorpantak. Az egyik szellőzésre nyitott ablak függöny mögül ömlött ki a vidám szilveszteri buli párája és lármája, de azt is túlharsogta Bill Haley rock and rollja. A letakarított járdán az ifjú hirtelen átfogta csizmás szerelmének derekát és táncra kérte, már a ritmust is előtopogva. Azután önfeledten, egyre nagyobb lendülettel, kidobós figurákkal színesítve járták a táncot. Kacagott a lány, figurázott, elfeledte a vizsgát, az egyetemet, és táncolt párjával az újesztendőbe. A zene lehalkulásával az örömtáncos lány belemarkolt a hóba, és a fehér kristályokat a szoborrá merevedett fiú arcába legyintette, majd rögtön annak nyakába ugrott, és a legény orrára tapadt hópihéket egyenként lecsókolgatta. Elárasztotta őket egymás öröme és még a fagy is meleg lett körülöttük. Mint két pajkos gyerek, egyet- egyet szökellve, egymást húzva-vonva, egy fa alatt pihentek meg. A fiú még szerelmes csókra vágyott, és arájával a fa törzséhez támaszkodott, de a megsértett fa kettőjükre zúdította minden havát, zúzmaráját, s lettek csókolódzó hóemberek. Nagy nevetve kifújták magukat, lihegve a viháncolástól és csókoktól.- Na, most már tényleg menjünk haza! - józanodott ki a vizsgakényszerbe hajszolt lány, és porolta magáról a hózuhatag maradványait. Kezét a legény markába nyomva indultak a Tizeshonvéd utcába. A lány otthona előtt egy kedves búcsúcsókkal váltak el, és a fiú sikeres vizsgára utaló megjegyzésével: Aztán egy vagonnal másodikára! 96 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
