Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A korlátlan fejlődés korlátái
jól van így, s hogy bárhová kerül, mindenütt ki kell szorítania azokat, akiket különbeknek vagy legalábbis másaknak tud magánál. A gyűlölet alapja, táplálója az irigység, féltékenység, kisebbrendűségi érzés. Bármennyit kapjon is, soha nem tud örülni neki, mert fél szemmel mindig azt méregeti, a másik nem kapott-e többet, nem örül-e nála jobban, nem szárnyalja-e túl őt, nem ilyenebb vagy olyanabb - bármilyenebb - nála... Határt semmi nem szab ennek az érzésnek, mert hiszen bármit össze lehet hasonlítani bármivel, és ha beteg a lélek, akkor bármikor kiszakadhat belőle a pokoli érzés, mellyel önmagát sanyargatja és mások életét is megmérgezi. Ő a legkülönb a világon, hozzá képest mindenki „csak” lehet. O a legerősebb, a legbátrabb (hátbatámadni másokat), a legszenvedélyesebb, a legokosabb és mindenre leginkább érdemes. Ő szenvedett a legtöbbet. Hozzá képest mindenki szenvedései hangyányiak és ezért nem számítanak. Ő alkotta a legkülönb dolgokat a világon, ezért neki jár minden medália. Ő teremti a legkülönb civilizációt, ezért neki köteles hódolni mindenki, aki él. így lesz a kisebbrendűségi érzésből megalománia, így válik a lelkileg iszonyúan beteg egyed egész népcsoportokat megrontó fertőzések forrásává őrült ideáival, melyekből utólag ideológiát gyárt, és így válik teljességgel elviselhetetlenné mindaz, amit magából áraszt. Káin gyermekei máig egyfolytában ősük bűneit - és ostobaságait - ismételgetik. Lelkűk nem szabad, mert egy fixa idea rabjai, így nem ismerhetik a lélek szabadon szárnyalásának csodálatos érzését. Az általuk gyűlölt és irigyelt valódi szabadok után állandóan lepkehálókkal, csapdákkal, csalikkal rohangálnak, és bármit megadnának, ha röptűkben kaphatnák el őket. A lélek adománya azonban rendelkezik egy csodás tulajdonsággal. Ahogy a gyűlöletben röghözkötöttek nem tudnak elszakadni maguk építette földi mocsaraiktól soha, úgy vele ellentétben a szeretet mindig fölemeli és szárnyalni tanítja azokat, akik elfogadják törvényeit. A lélek soha nem érinthető, nem támadható, mert ez adja azt a védettséget, mellyel élve mindnyájan békésen elférhetnénk egymás mellett a földön, anélkül, hogy bárkinek bárkire is irigykednie kellene. Az egyenjogúsítás folyamata, melyre ezek a szerencsétlen lelkibetegek végül is vágynak, csak megfelelő érzelmi kultúra híján nem képesek kifejezni azt, csupán egyéni úton érhető el: mindenki magában teremthet csak rendet. A lélekgyógyász vagy pszichiáter azonban mindenképpen ajánlott azoknak, akik erre önszántukból nem hajlandóak. Másokat, mások lelki, szellemi környezetét ugyanis nincs joguk állandóan veszélyeztetni. A kórt, amennyiben fertőző, karanténba kell tenni - az egészséges többség érdekében... 90 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
