Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLIII.
- Nem megmondtam magának, hogy a huszonöt az huszonöt, és egy másodperccel sem több? - morog mérgesen magában, és eszébe se jut, hogy egy pillanatra megállva felengedje édesapját a buszra.- Majd jön holnap. Holnap is nap lesz, de ha holnap is elkésik, akkor megint lemarad. A rend az rend. Nem muraközi lovakat hajtok én, hanem Ikarus buszt. Még ilyet! - s ezzel le is zárja a történteket. Fütyörésző jó kedéllyel vezeti a járművet, s közben a három évtizednyi rutinnal lesegeti az út két oldalát, mert vadászember ő, s mindig észrevesz valami érdekeset, szépet, izgalmasat. Új váltókat a nagy hóban, csipegetve legelésző ismerős őzeket, osonva lopakodó vagy egerésző rókát, tarkán színes dürgő fácánkakasokat, szitáló ölyveket, de rendszerint ő látja meg először tavaszonként a frissen megérkezett barázdabillegetőket is. És ilyenkor vadászbarátjának nagy lelkendezve jelenti:- Öcsé, holnap már szalonka is lehet! Megyünk a Bozaszélre vagy a Hagymásba szalonkázni, ott várunk majd rájuk. Jaj, de jó lesz! - s szeme fényesen csillog a gyermeki örömtől. Mert nyíltszívű, őszinte ember ő. Kedves mindenkihez, és őt is szeretik, tisztelik. Hogy mennyire, arra jó példa lehet egy régen volt téli kalandja, amikor a nagyon szeretett munkája is veszélybe kerülhetett volna, ha kitudódik a turpisság. Mert akkor az egyszer vadászszenvedélye fölébe kerekedett az egyébként fegyelmezett buszsofőri magatartásának. Nagy mennyiségű friss hó esett azon az éjszakán. Olyannyira, hogy az udvarán álló sokéves, halványkék Trabantjával hajnalban nem is tudott kiállni az utcára. Szombat dél volt, és utolsó fordulóját letudva közeledett a falu felé, amikor azt látta, hogy a kisbátori-tanyánál az egyik akácfoltba bevált két elkésett, kóborló süldő. A faluban megfordult a busszal, a boltnál gyorsan beírt, hazaszaladt a puskájáért, és csak úgy, sofőregyenruhában már indult is vissza az üres busszal a másfél kilométerre lévő tanyához. A disznók a hangos, hóropogásos közeledésre kiugrottak a kis akácosból, nem is tudott rájuk lőni. Amikor a műúton a busszal meg akart fordulni, akkor kezdődött a baj. Ugyanis Új Hevesi Napló 7
