Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Alabán Ferenc: Vizualitás az irodalomban
költészeti-festészeti világának természetes egymáshoz való kapcsolódása. Több avantgárd költő különböző formában sugallja azt a gondolatot, hogy a kő és a papír fehérsége és tisztasága egyaránt kihívást jelent: az alkotás, a ráírás, a rávésés, ráfestés késztetését rója a művészre, az alkotóra. * * * Más szférákat mozgósít a befogadóban a vizuális irodalom és annak különböző megjelenési formái. A szakirodalom szerint a magyar vizuális irodalom története a reneszánsz korszakának idejére tehető (Janus Pannonius, Balassi Bálint, Szenei Molnár Albert), a barokkban felvirágzik, de szélesebb körű elterjedése csak a huszadik században követhető nyomon, és az avantgárd irányzatokhoz kapcsolódik. Kassák Lajosnak már képkölteményei, betüversei, betükollázsai, plakátjai és képarchitektúrái vannak. A volt Jugoszláviában az avantgárd irodalmi mozgalmakkal párhuzamosan erősödött meg a modem hangvételű, kísérletező jugoszláviai magyar irodalom, s az 1962-ben Párizsban alapított, 1990 márciusa óta Budapesten megjelenő Magyar Műhely a század végi vizuális irodalom egyik legismertebb, nemzetközi viszonylatban is elismert fóruma lett. Nemcsak folyóiratot jelent, hanem könyvkiadót, alkotói és műfordítói munkaközösséget és művészeti mozgalmat. Francia nyelvű lapjával (D’atelier) bekerült a nemzetközi avantgárd mozgalmak körébe is. A lap szerkesztői és a kiadványok szerzői a vizuális szövegirodalom elkötelezettjei, kísérletezői és egyben elméletírói. Sajátosan formabontó szépírói kezdés után Nagy Pál foglalkozik először elméleti összefoglalással a Korszerűség, kortárs irodalom (Párizs, 1978) című kötetében, mely a szövegirodalom és a vizuális költészet elméletébe való bevezetésnek is tekinthető. A Magyar Műhely alkotói nem fogadják el a klasszikus műfaji megkülönböztetéseket, elvetik a lineáris nyelvi konvenciókat és nyelvi, tipográfiai és egyéb jelek alkalmazásával „vizuális textust” alakítanak ki. A nyelv helyett a tágabb értelmű jelet tekintik legfontosabb kifejező eszközüknek. Kiadványaik hűen visszatükrözik újszerű törekvéseiket (Vitéz György: Jel. Beszéd. Versek, 1982; Papp Tibor: Vendégszövegek 2, 3. Képversek, 1984; Petőcz András: Non-figuratív. Képversek, 1989; Géczi János: Concrete. Képversek, 1991; Kelényi Béla: Dél/Idő. Vizuális szöveg, 1993; Képvers-antológia: VizUállásjelentés, 1995 és más kötetek). * * * Az egyik legújabb képszövegeket és vizuális szövegeket megjelenítő kötetek egyike Nagy Pál Journal in-time (1984-1994) című kiadványa (D'atelier - Paris, 1994), mely francia és magyar szövegeket, szövegrészeket tartalmaz, különböző tipográfiai megoldásokkal és kép-rajz illusztrációkkal. Az impozáns kötet nem minden fejezetében áll központban a szöveg (betű, szavak, mondatok, töredékek, foszlányok...), van olyan része a kiadványnak, amely a fénykép-, videó-felvételek, a lenyomatok és kinagyítások látványerejével már-már inkább képzőművészeti, hangsúlyozottan tipográfiai, vizuális élményt nyújtanak, mint irodalmi-esztétikait (Protestament, Jeux de mains). A kötet látványos két színű (sötét téglavörös és fehér) belső tere felhívja magára a figyelmet a fekete-fehér borítókerettel. Ehhez tartozik a nagyvonalú füzetforma, a művészeti könyveknek kijáró minőségi nyomdatechnika, a fényezett papírlapok és az egyediség/eredetiség határozott tartalmi-formai megnyilvánulása. Új Hevesi Napló 67
