Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Alabán Ferenc: Vizualitás az irodalomban
vegyítése és a megkurtított változatok mellett előfordul a verssorok lépcsőzetes elhelyezése is, így a verssorok sokféle alakzatot ölthetnek. A befogadóra (olvasóra) tett hatást befolyásolhatja a vers- és szövegkörnyezet: a színek, a papír anyaga, a betűk és az oldalak formája. Példának okáért az aránylag nagy múltra visszatekintő képvers a képzőművészet vizuális erejével is hat, a betűkből megformált kép kiegésziti egymást, az írásjelek funkciója ill. hiánya pedig fokozott szerepet kap. A szövegekben megjelennek a különböző jelek, rajzok és ábrák, egy-egy alkotó matematikai és vegytani jeleket is felhasznál az alkotáshoz, más művész kollázst, montázst hoz létre, esetleg más művészeti ágak elemeinek, a számítógép variációs képességének, memóriájának felhasználásával jeleníti meg művét. Esetenként a bonyolult (nemcsak szóbeli) előadhatóság, az akusztikus versek, a gépversek és a kibernetikai alkotások érzékeltetik azokat a határokat, amelyek mentén a szakembereknek és alkotóknak újra kell gondolniuk a költészet (irodalom) mibenlétét. Hogy milyen értelmezhetőségi mező és feszültség lehet egy szövegben, azt már annak idején Szilágyi Ákosnak a már említett Ver(s)ziók-ban közölt versei elé írt megjegyzése is bizonyítja: „A következő két vers az értelemszerűen olvasó szem számára üres szöveg, az érzékien olvasó szem számára partitúra, de csak a mormoló, felpattanó, ritmikusan tagoló száj és a zenei fül számára költemény.” Ebben a konkrét esetben (az idézetből is kitűnik) a költő és műve is a zenéhez közelít. A többoldalas versszövegek egyikéből idézünk: “vas-taps vas-taps a leghátsó sorokból indul vas-taps vas-taps mint rendesen las-san las-san valami halvány tétovázásból nő terebélyesedik bizonyossággá úgy van bizonyossággá taps-taps-ra-ta-taps-ra-ta-taps most már mindenki vas-taps vas-taps ropogó taps ropogó taps...” (Anti-taps) Számos magyar költő van, akinek életművében a zene nélkülözhetetlen ihletforrást jelent, minek következtében már kisebb és nagyobb zenei jellegű verskompozíció született: dal, szimfónia, zsoltár, fuga, korái, toccata és más zenei műfajú darabok. Az irodalomtörténet tanúsága szerint vannak irodalmi korszakok, mint például a romantika vagy az impresszionizmus, amikor a lírát a “festőiség” fogalmával illethetjük. A közelmúlt magyar költészetében szintén megtalálható a líra és a képzőművészet szoros kapcsolata. Klasszikusnak számít már Nagy László és Kondor Béla művészete látomásvilágának hasonlósága, Weöres Sándor és Gulácsy Lajos valamint Csontváry K. Tivadar 66 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
