Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Bodó Sándor képi vallomása
sereg, szól a trombita, lobognak a zászlók, vészjósló fölvonulás ez, a kis magyar házikók között még gyanútlanul lépked három férfi. A vár felé sietnek, ahol még nem látni katonákat. A vonulás pompája egyenletes - a látvány Verdi Aidájának bevonulási indulójával rokon alakzat, csak itt a dallam: Kép. A második rész az ostromot ábrázolja. Az összecsapás feszültségét, annak összetettségét jelzi az égő ház, az egyensúlyukat vesztett törökök, akik létrákon haladnának fel a várba, de visszahullanak a forró víz, az éles kardok sújtásától. Halottak, sebesültek hevernek a platón is: törökök, magyarok. Dobó István is ott áll középen a vártán, szálfás alakja a mérték, az erő, a példa - megingathatatlan. A várostrom térségét pompásan használja ki a festő - értelmezi a teljes drámát - a várfalak környezetét, a létrákon kúszók sokaságát, a földre visszahullottak nyögését, a várfal tövében érkező nagy tartalékot, akik készek az ostromlásra. A harmadik kép már a győztes magyar tábort mutatja. Megfordult a kép. Háttérben az elhagyott török sátrak sokasága látható, elhagyott ágyúk, kordék. Lobog a két magyar zászló, kivont karddal kiáltják a hadfiak: Vivát! Győztünk! Szép ellenpontként térdelnek asszonyok, a keresztet föltartó pap felé fordulva mondanak hálát. Dobó István is hallgatag méltósággal áll serege szélén gyalogosan, a lovasok dárdákkal, kivont kardokkal vonulnak. Egy-egy epizód a kutya, az ülő, fekvő, álló sebesültek, bekötött karral, lábbal! A felhőzet is derűsebb, bizalmat áraszt. Bodó Sándor megálmodta Dobó István várkapitány diadalmas szálfaalakját. Főszereplőként látható az egri triptichon második és harmadik részében, mint éppen a turbános törökre sújt, míg a befejező képen méltósággal és hallgatagon áll - immár a tömeg szelíd előőrseként - semmiképpen nem kívánva magának központi fontosságot. Bodó Sándor azonban, fényes nadrágban, acélmentében külön is értelmezi, amint tántoríthatatlanul áll a bástyán. Dobó István és minden magyar hős nagysága abban sűrűsödik, hogy tudják, gyakorolják: Minden győzelem vereséggel kezdődik - az igazság végső soron mindig legyőzi a Túlerőt. A művész a még befejezetlen festménnyel 88 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
