Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Cs. Varga István: Lélekszerű portrék
<^í. JQé/eJcáxewuí/wwfvé/c Molnár István Géza fotóművészeiéről' Fontos kérdés: Mi kell egy jó kiállítás megnyitójához? Először is kell egy jó kiállítás, lehetőleg az alkotó személyes jelenlétével, és az őt értő és szerető befogadókkal együtt. Vagyis „Kell egy jó csapat.” Szerencsére mindez Molnár István Géza személyében és az egybegyűltek körében megadatott. Majdnem 30 év óta ismerem a fotóművészt, és úgy érzem, elérkezett az alkotópálya magaslatára. Dunántúli, iváncsai születésű, 36 éve egri lakos. Régtől kivívta az egri nevet. A nős, háromgyermekes, öt unokás fotóművész magát csak fotográfusnak nevezi. Eddig 32 önálló kiállítása volt, ez a mostani a 33-ik. Miskolcon, Dunaújvárosban, Szolnokon, szülőföldjén, a Duna-melléki Iváncsán, Franciaországban, Finnországban, a németországi Siegenben, Ginsburg várában volt kiállítása, jelentős számú csoportos kiállítás részvevője volt. 1998-ban a FIAP (Federation Internationale de 1’ Art Photographique) bronzérével ismerték el művészetét. 1999-ben kitüntették Eger Fotóművészeti Díjával, 2001-ben a MAFOSZ Aranydiplomás Fotóművésze lett. Szavakat keresek menedékül. Tudom: két szó között nincs legrövidebb út. Goethe mondása jut eszembe: „Szürke, öcsém, minden teória, / s az élet aranyfája zöld.” Molnár István Géza kamerája valóban az ember felé irányul, hogy megörökítse az egri emberek arcát, habitusát, léthelyzetét is, hogy korunkról, napjaink emberéről maradandó, esztétikai értékű képeket alkosson. Csendes, szelíd ember, igazi individuum vagyis, oszthatatlan személyiség. Ismeri jól, meg is szenvedte, a balra-jobbra váltás helyett a legnehezebbet, a fölfelé vezető utat követi. Tudja, hogy a homo a humus szóból ered, és arra utal, hogy testünk a földből vétetett. A kultúra, a könyvek és az alkotók iránt humilitas-í, alázatot tanúsít. Azt is tudjuk, hogy az életküzdelmek során pedig a szellemi felülemelkedést, a lélek diadalát a humor, derű, a jókedv révén is erősíti. Vele együtt hiszem: a fotóművész kommunikációja is a szellemi-lelki com-unióból ered. Szekularizált világunkban egyetlen valóságunk, menedékünk a szeretet maradt. A fogyasztói társadalomban, a mass media, a képernyős massworld, csodamasinák, bankszékesegyházak, bevásárlóközpontok világában, a drága időtöltés templomaiban is ugyanaz az alapkérdés: Mi az ember? Kik vagyunk, honnan jövünk, hová megyünk, mi célra vagyunk a világon? Ezekre a kérdésekre sokan annyira sem tudjuk a választ, mint elődeink! Molnár István Géza fotóművész Új Hevesi Napló 89
