Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: Egy kisember naplójából
Ám az is meglehet, hogy a történelem nem ismétli meg egykori szégyenét. A szavazatok újraszámláltatnak és mindenki megnyugvására valahogy másnak találtatnak... /ciaemAew nafi/óűíAó/ Kisember vagyok? Én? Ki a kisember? A sikertelen? A szerény? A szegény? Az elnyomott? Aki képtelen kilépni a hétköznapok monotóniájából? Netán aki képtelen volt karriert csinálni, és a kisember szerepében tetszelegve áldozatnak nevezi ki magát? Talán az, aki meg tudta tartani nemes egyszerűségét és tisztaságát? (Könnyű szüzességet tartani annak, akitől sosem kérik el azt.) Akit kitaszított vagy be sem fogadott a felső tízezer? Mert az ilyen fajta is sértődötten és csalódottan vonul be a kisemberek táborába. Most ki kellene választanom, hogy én melyik ágon jutottam el a kisemberek közösségébe. Azt gondolom, mindegyik útszakaszon haladtam rövidebb-hosszabb ideig. Az útkeresők nem csak egy ösvényt járnak! A tapasztalat csak akkor teljes értékű, ha az közvetlen. El kell jutni a hatalom közelébe is, hogy megismerhető legyen a dölyfossége. Ha bevesznek, úgylehet, akkor rólam is, és az általam megtestesített ügyről mások ugyanígy nyilatkoznának. Mert a hatalom mámora bedarálja a személyiséget! Mivel engem nem vettek be, ezért kisemberi attitűdjeimet lazán tudom hozni. Kisemberi beosztásban élni kényelmes és megnyugtató érzés. Biztos lehetek abban, hogy nem fúrnak, nem bukók le, nem eshetek nagyot, nem is ütöm meg magam, s a langyos víz sohasem forráz le. Ki akar például vadul bírálni és támadni egy kisembert? Persze hogy senki. S halála után balzsamozni sem akarják. Ha valahol megjelenik, nem 72 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
