Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Zúg március
Cs. Varga István mdwcouA Utassy József köszöntése Adósságot törlesztek, amikor a hatvanéves Utassy Józsefet, a Balassi-karddal kitüntetett, József Attila-díjas költőt köszöntőm, köszönthetem talán nemcsak a magam, de sok egri, Heves megyei olvasójának nevében is. Utassy József jelenkorunk, élő irodalmunk egyik legismertebb költője 1941. március 23.-án született Ózdon. Felnevelő faluja Bükkszenterzsébet. Egerben végezte a középiskolát, „dobós” diák volt, és az Ady Endre Kollégium lakója. Az érettségit követően, 1959-1960-ban OTP-tisztviselőként dolgozott, majd pedig Pétervásárán a művelődési ház előadója volt. 1967-ben az ELTE-n szerzett magyar és népművelés szakos diplomát. 1967- től 1972-ig egy szakmunkásképző intézetben volt kollégiumi nevelőtanár. 1972-től szellemi szabadfoglalkozású alkotó, a Kilencek költőcsoport egyik megalapítója. József Attila-díjas, több irodalmi elismerés kitüntetettje. Illő és méltó, hogy tavaly, március idusán Utassy megkapta a Magyar Köztársaság Babérkoszorú-Díjat. Nemzedékünk úgy tartja őt számon, mint Petőfi szellemi örökségének, szabadságszeretetének méltó utódját. Petőfinél összeforrt a magánszféra és a közéleti felelősség, a „Szabadság, szerelem” emblémája Adynál a „Politika és Szerelem” jelszavává lett, József Attilánál „Szellem és a szerelem” kettős csillagává változott. Nagy László azt vallotta Tavaszi dalában: „szegények fejét / emelem / ballagj utánam /szerelem”. Utassy József pedig csodák csodájaként a hetvenes években világgá merte és tudta kiáltani Petőfi igazi arcát idéző, „Lopnak a bőség kosarából, // A jognak asztalánál lopnak, / népek nevében! S te halott vagy? // Holnap a szellem napvilágát / roppantják ránk a hétszer gyávák. // Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: /szólj még egyszer a Szabadságról! ” Nehéz sorsa és körülményei ellenére a nagy lélek hitével vallja Ahogy a torkomon kifér cimű versében: „ Énekelem én, / mondom én, / ahogy a torkomon kifér: // hogy van remény, / hogy lesz remény...” Édesanyjától tanulta, de egri diákkorából is ismeri, az egri bazilika felirata is hirdeti: a Hit, Remény, Szeretet hármas csillagképét. Tudja, hinni és remélni egyedül is lehet, de szeretni, ahhoz legalább két ember kell, három ember pedig már igazi közösséget alkothat (Trés faciunt collegium). Az Ómagyar-siralom ugyanazon tőből képzett költői leletét, híres figura etimologikáját újítva, Petőfi haza- és magyarságszeretetét is vállalja: , MAGYARORSZÁG! / Világ világa, /Szerelem Kápolnavirága, /Nekem /Édes Egyetlenem, /Hazám, / Te drága. ” Emlékezetes élmény köt Utassy József Pétervásárán rendezett egyik költői estjéhez, amelyhez bevezető előadás tartására kértek fel. Döbbenten néztem a megadott időpontot: húsvét előtti hét, vagyis nagyhét, mégpedig nagypéntek! Hitetlenkedő szavamra ezt válaszolták: „Nem tévedés, az időpontot a költő kérte. ” Elhinni sem tudtam, hogy nagypénteken egy mátrai községben költői estet lehet tartani. A helyszínen fürkésző szemekkel kérdeztem a költőt: „Mi lesz ebből?” A „Csak várd ki a végét!” szavaknál többet mondott arcának metakommunikációja. A pétervásári katolikus templomban véget ért a nagypénteki szertartás, az emberek pedig szép rendben átsétáltak a költőtalálkozóra. (Mintha az Ady-vízióban a „Kalota-hídján” átvonuló „pompás magyarok” jelentek volna meg feketében. A költő édesanyja is átjött Bükkszenterzsébetről, és a közönség közt foglalt helyet.) Utassy elemében volt övéi, földijei, vagyis szerettei körében. Különösen éber tudattal figyeltem a versek lelki visszhangjára. A költő az Új Hevesi Napló 63
