Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Simek Valéria: Térdre ereszkedve, Az erdőben
Ohi/évia térdre ereAxJcedve Egy leértékelt, kiárusított ország térdre ereszkedett fája vagyok. Fűrész sikolt, egy félreérthetetlen ítélet. Zsebemben kutat az állam, kiforgat a semmiből. Eltartója vagyok... Elhasznált ruhákat aggat rám, s a meztelen valóságot zsebre tett milliókkal takargatja a fehérgalléros vagány. Ő lépett, nem egyhelyben topogott a lelkiismeret küszöbén. QÁx, evdoAem Az erdőben vijjog a csend, elvérzik a bodza a nyárban, a levegő délibáb játékában. Az erdő zöld árnyéka rákúszik bőrömre, lenge kis szellők hajammal játszanak. Apró napfényfoltok ruhámon. Hangom szétfut az erdő útvesztőin. Estefelé a hanyatló nap bedől a fák alá. .tí Lábam égi harmat mossa. Új Hevesi Napló
/
