Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Töredékek XLVIII
fiúimé* 3l«&r᧠^üicöchch XLIV. Árvább maradt övéinél, Szolgált Istent és ördögöt, Hite mécseit sok bűn mögött És mégis nyolcvan évig élt. Élt, megszűnt, mint kedves személy, Aki a társai között Mindenben elkülönözött. Folyton suttogta: Ne remélj! Szennyet tapostak lábai, Sivatagban mocskos sarat, Csak nézett, hallgatag maradt, Testét még tudta tartani, Lelkét kínozta döbbenet: Ez a sors másképp nem lehet? XLV. Akármilyen szoros helyen Elférek, meghúzom magam, Akármi akadálya van Sorsomnak, élem, nevelem, Nem az a kérdés, mit tegyen A testem, az idő rohan, Én rámozdulok boldogan Egy-helyben, völgyön és hegyen, Ami engem benn hazavár: A végső cél, a gondolat! Hiába annyi akna-zár Itt kinn, a tájtól távolabb, Belül a szellem kutat, ás - Ez a munkám, a kutatás. 38 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
