Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖRNYEZETVÉDELEM - Murawski Magdolna: Egerben megállt az idő
visszafordíthatatlan folyamat indulhat el, és az élővízből egyszer csak holt lé, undok pocsolya válhat, s az nemcsak a városképet rontaná, hanem a levegőt és a város életét is. Egerben mintha megállt volna az idő. Mintha nem a valódi környezetvédő harcosok idejét élnénk, hanem az ötvenes évek stílusában ideológiákat gyártanánk arra, ami miatt gondjaink vannak, de a bajok orvoslásával párthatározat nélkül nem foglalkozhatna senki. Természetesen tudjuk, hogy a környezetvédőknek gyakran konfrontálódniuk kell a nagyiparosok ellenérdekeivel, de ez senkit nem ment fel a késlekedés bűne alól, mely ártatlan lények halálát okozhatja, akár az idei tömeges halpusztulás. El kellene végre indulni felfelé a patak mentén, és eljutni odáig, ahonnan az ipari szenny érkezik. Az idei tél olyan csodával ajándékozta meg a várost, mint a vízimadarak idevándorlása, itt telelése. Akkor még bőségesen ellátta az Eger-patak táplálékkal a viszonylag nagyszámú madárkolóniát is. Most annak kell örülnünk, hogy már nincsenek itt. Belegondolni is rossz, mi történt volna a nagykócsagokkal, szürkegémekkel, tőkés récékkel! Ám azzal sem lehet takarózni, hogy elmentek fészkelni. A városnak számtalan madárlakója is van, az amatőr is kapásból fel tud sorolni 20-25 fajtát. Ők is patakvizet isznak. Hasznos cickányok, védett kecskebékák és gyíkok lakóhelye is a patak és környéke. Hogyan lehet ennyi állatfajt kitenni az emberi felelőtlenségnek?! Meddig uralkodik még az a szellem, hogy akinek pénze van, annak mindent szabad...? Évek óta probléma a lelketlen fapusztítás is. Szinte minden szezonban kiirtanak egy sereg fát, melynek helyébe aztán nem telepítenek semmit. Hol az allergiásokra hivatkoznak, hol az állítólagos korhadásra, melyet nem mindig igazolnak az irtás helyén maradt rönkök. Ha ez így folytatódik és nem áll meg a tendencia, Eger lakói is súlyos egészségkárosodást szenvedhetnek, mivel nem lesz elegendő vegetáció, mely az ipari és közlekedési gázok mérgező hatását ellensúlyozná. A rendszerváltás óta sok erdő került magánkézbe. Döbbenten néztük, mikor az újdonsült erdőtulajdonosok azonnal tarra vágatták a többnyire kárpótlási jeggyel szerzett területeket, majd úgy hagyták, mert hiszen nem a természetvédelem volt elsőrendű szempontjuk. A városi fapusztítás sem különb ennél. Az Északi lakótelepen kiirtott nyárfák ugyan már nem szöszölnek, de nem is illatoznak, s nem töltik meg pompás illatukkal eső után a levegőt. A városrészen keresztülszáguldó, jeges szelet se mérséklik már. Funkciójuk ugyanis eredetileg épp ez volt. A roppant huzatos Rákóczi út egy jelentős része immáron védtelen. Árnyékot sem adnak kánikulában, és a port se fogja szűrni semmi. A különféle allergiákban szenvedők mindegyikének nem lehet kedvére tenni: különféle pollenekre érzékenyek. Ám emiatt nem tehetjük sivataggá a környezetünket. Házunk előtt terebélyes fűzfa áll. Épp annyi idős, mint a kisebbik fiam. Mivel lakótelepi fa, sok hántást kellett már elszenvednie, mégis hűségesen kitartott, és minden évben ő az első, aki kihajt, és az utolsó, aki pihenni tér. Különösebb igénye nincs, ám szépséges aranyszínű virágaival minden évben megörvendeztet bennünket. Az idei tavasz kissé hűvösre sikeredett, így a kora tavaszi növények virágzása is elhúzódott. Egyik reggel furcsa zúgásra ébredtem. Nem tudtam beazonosítani, vajon honnan is jön az irgalmatlan fűrészelés zaja. Mire észbe kaptam, már a legnagyobb főágak közül többet tövig levágtak a fűzfánkról. Virágzási időben, egy egészséges fát! Hosszas veszekedés, telefonálás után sikerült csak leállíttatni a barbár munkát. És még rám haragudtak! Valaki utasítást adott az önkormányzattól, mert szerinte a fűzfa akadályozza a forgalmat. íróasztal mellől, a forgalmi rend ismerete nélkül, hiszen mindez nem igaz! A környezetvédők a fent már idézett érvekkel jöttek. Azóta se jöttek ki, választ nem kaptam. A fát kegyetlenül megcsonkították. Én mentettem meg egyedül. A hivatal köszöni, jól van... Új Hevesi Napló 107
