Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - L. Erdélyi Margit: Tragikumértékek drámában
között, kivételt képez Karl Nagelschmidt, a barát, akinek „demonstratív” berobbanása a térbe latens veszélyeket sejtet. Lisbeth, a feleség kapcsolata férjével a legkifejezőbben mutatja azt az idilli képet, amely drámai terét illetően a családi otthonra vonatkozik. Egészen kis mértékben mozdul el az idill tere akkor, ha a hősök a templomba vagy a munkahelyre (a ménes, a vásár stb.) távoznak. Ebben a drámai közegben él, és mutatja meg magát a házastársi szerelem s a szülői szeretet. A boldog pár az Énekek énekéből kölcsönzött szép szavakkal udvarol egymásnak, s e jelenetek játékos, kedveskedő, kacérkodó, csipetnyi humorral átszőtt dialógusai tanúskodnak egyfelől az érzelmek erejéről és megváltoztathatatlanságáról, másfelől e mikrokozmosz olyan másságáról, amely teljes oppozícióban van a külvilágban létező (esztétikai) rútsággal és (etikai) rosszal szemben. Kolhaas gyönyörűnek látja feleségét, amulettbe zárt festményen is megörökitted. A nő szépségét leíró részek halmozott hasonlatokkal erősítik a dráma lírai erejét. Lássunk néhány példát: „arca úgy láttatik, mint a hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, csak meg ne szomorodjék.”; „... oh, mely szépek az ő lépései a sarukban, oh, fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk ...” „... a te hasad, mint a gabonaasztag, liliomokkal körülkerítve ...”' (128.). Kettejük túlfűtött szerelmi lobogása, az örömelv teljes elfogadása és megélése azonban a ráérző olvasóban előre sejteti a tragédiát. Az epizódszereplő pozitív magatartása egyértelműen megrajzolt az adott drámai térben: Henrik, a fiú viszonyulása szüleihez nem különösebben kifejtett a jelenetben. Nincs is rá szükség, hiszen az itt-ott neki szóló szavak a szeretet szavai csupán, némi didakticizmussal is vegyítve. Mária, a dajka tautologikus figura, hasonlóan viselkedik és beszél, mint Lisbeth. „Nem szégyellem, hogy Lisbeth asszonynak lehetek a visszhangja. Mert ő viszont a Krisztus urunké ...” (120.) Sütő nyilván az idilli drámai létnek adott nagyobb hangsúlyt azáltal, hogy a két női figura szinte azonos emberi jellemzését nyújtja: hasonló a véleményük az emberekről, erősen vallásosak mindketten, s mindkettejüknek fia van, akikkel gondos anyai szeretettel törődnek. Herse, Mária fia megbízható embere Kolhaasnak, nem véletlen, hogy a külvilágban ezért megtámadják, s kutyákkal tépetik meg. A gazda lovait védi, amikor életveszélyesen megsebesítik őt. Kolhaast jó gazdának ismerjük; a szolgákhoz, cselédekhez való viszonyulása pozitív, s ugyanaz fordítva is érvényes. Ezért ha jelzésszerű is e kapcsolat leírása a drámában, olyan tényként kezelhető jelenség, amely a főhős interperszonális kapcsolatait erősíti/jellemzi a választott drámai létmód keretében. Nagelschmidt menekülése a poroszlók elől, s váratlan megjelenése az idillikus drámai térben mintegy sejteti a külvilág valós, kegyetlen arcát s máris megmutatja, egyelőre konatív jelleggel, a tragikusság nem egy jegyét. Az ő kihívóan bátor magatartása, tömör és kemény stílusa, - amikor szinte félmondatokkal mutatja be legjobb barátját, Kolhaast, és a kettejük közti különbséget, - erős és önironikus jellemre vall. Kolhaas az erény mintaképe, törvénytisztelő, az igazság jogi érvényesítését akarja, a barátja pedig „a bűnt” pártolja, a törvénytiprást, a lázadást, mert csalódott azokban, akik a jogot, a vallást, a törvényt képviselik. Ebben a drámai világban nem lehet hosszú életű a családi boldogság, az otthon békés idillje, ahogy az egész város által tisztelt lókereskedő, Kolhaas erről meg van győződve. A főhős visszafogottsága, hite és permanens reménykedése, naiv bizodalma a jogrendben, törvényességben és igazságban lesz kiváltója annak a drámai szükségszerűségnek, amely az idill halálát okozza. Az idill halála pedig par excellence Lisbeth megsebesülésével kezdődik, majd halálával végződik. A feleség áldozathozatala a férje és annak ún. igazsága érdekében nemcsak hiábavalónak bizonyul, hanem kiváltja a főhős személyes belső világának összeomlását is. A feleség személye volt az az 56 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
