Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka
ßi/öll a fmJ/oú áwnyé/oa Dobó István regényes életrajza Család - apa nélkül Nem sokkal karácsony ünnepe után történt az 1511. esztendőben. Harmincadik napjára virradt volna december hava, de nehezen fordult a föld a csikorgó csillagok alatt. Hosszú még az éjszaka ilyenkor, és a zempléni hegyekben áll a fagy, megvetve lábát a völgyek fölött, a sziklaormokon, fejszéje az erdőkben a fák derekát hasogatja, s olyik madár halálra dermed, még ha meghúzódik is nyári fészkének alján. Annak a lovasnak is kár volt elindulni, aki már a második virradat elébe vágtatott, de nem volt megállás, át hófúvásokon, amikbe néha szügyig gázolt a ló, ugratva árkot, ahol eltűnt az út nyoma. Az arca csak a száj körül élt, lehelete jéggé vált bajusza végén, a szakálla csörgött a vastag bőrmellény fölött. Aborára kel érnie, ha beleszakad lovastul. Aborára, Dobó Domokosné asszonyhoz, aki nem is sejti, hogy megözvegyült tegnap éjszaka. Gyászhírt vitt és riadalmat. Alig látott már, deres pillái összeforrtak, amikor a Czékeyek aborai udvarházának kerítése felrémlett előtte, keskeny fekete csík a fehér tájban. Belevágta sarkantyúját lova véknyába, dehogy kereste a kaput, át a palánkon, szorosan az ajtó mellé farolt. Döngetni kezdte a fatáblákat. Azok borítottak ajtót, ablakot. Lehajolt a nyeregből. Hallgatózott. Semmi nesz. Leugrott a lóról. Azt hitte, kettőbe szakad a térde. Kiáltott:- Nagyasszony, ébredjen!- Ki az?- Nyissa ki, nagyasszony! Megölték Domokos urat! Az ajtó kicsapódott. Czékey Zsófia immáron Dobó Domokos özvegye falfehéren tántorodott az ajtófélfának.- Ki tette, Hol tették vele? Beszélj! Ránézett az összefagyott emberre:- Gyere be, szolgám!- Mindent elmondok, csak a lovat elébb... Szaladt az istállóba, takarta pokróccal, szénát tett elé. Aztán befutott. Hasábot vetett a tűzre. Az ágyra pillantott. Ott ültek borzasán és rémülettel Domokos úr gyermekei egymás mellett: Ferenc, László, István, Domokos, meg a kicsiny Anna, aki alig múlt három esztendős.- Vámosújfalunál jártunk, amikor fegyveresek támadtak ránk, lóhátról. Sokan voltak. Urunk aludt a kocsiban. Mi négyen voltunk, de csak magam tudtam megugrani, a többit levágták.- Ki tette? 10 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
