Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A felrobbant sziget
enm (DáxJcáw QÁ fe/wottäflet (Santorini 1999) A Pegazus vitorlás hajó Santorini egyetlen kiépített kikötőjében. ATHINIOS-ban várakozott a korareggeli órában a behajózó csoportokra. A magyarok érkeztek legkorábban egy mikrobusszal, amely a meredek sziklafalba vágott, legalább húszkanyaros szerpentinen gurult le a mólóhoz. Kötél-kordon zárta a bejáratot a kikötő területére. Hamarosan érkezett még két nagyobb busz, melyekből német turisták szálltak ki harsogó jókedvvel. Egy egyenruhás elhúzta a kötelet, és a 80-100 ember „megtámadta” aznapi otthonát, az olvasmányokból, filmekből ismert és gyakran elképzelt, karcsú kétárbocos vitorlás hajót. A Pegazus a híres, görög Patriotakis hajós-család hagyományai szerint 1988-ban, Chaniaban (Kréta) épített schooner, melynek túlnyomó része kézi mestermunka. 23 méter hosszú, 6 és fél méter széles, merülési mélysége 3 méter. A hagyományos konstrukció a modemkor szerinti követelményeknek megfelelő büfével, fedett társalgóval, zeneszolgáltatással, biztonsági berendezésekkel kiegészült és vitorláit is ritkán használhatják, mert kiváló dízelmotorokkal is rendelkezik. Az utasok elfoglalták helyeiket. A német zűrzavart percek alatt lerendezte egy termetes, szőke Brünhilda-asszony, aki elmaradhatatlan mikrofonján keresztül harsogta utasításait az utasoknak, bejelentve, hogy ő a hajóutazás idegenvezetője. A turisták valahogyan elhelyezkedtek. A magyarok a hajó elején találtak helyet. A német sereglet, ahogy letelepedett, máris vetkőzni kezdett. A ragyogó reggeli napsütés még nem égette a tegnap érkezett fehérlő testeket. Hiába figyelmeztetett a hangosbemondón a termetes idegenvezető-nő a leégés veszélyeire, a gyorsan bámulni vágyók, magukra kenve a különböző védőfaktoros naptejek literjeit, már süttették magukat a sebesen magasba kúszó nappal. Akadt néhány monokinis német lány is, a férfiszemek legnagyobb gyönyörűségére, akik az orrfedélzeten hanyatt feküdve, lehunyt szemmel szívták magukba a barnító sugarakat. A hajó megmozdult és a mólótól távolodva egyre gyorsult, így a menetszél már tompította a korán érezhető kánikulát. A viháncoló turisták is lecsendesedtek, amikor a hajó a 3500 évvel ezelőtti szigetrobbanás következtében létrejött óriási krátert megtöltő tenger nyílt vizére ért. Lélegzetelállító, a világon egyedülálló látványra pillanthattak vissza. A kirobbant és elsüllyedt 22 köbkilométernyi hegycsúcs sarló alakban éles, több száz méter magas sziklaperemet hagyott, melyre az elmúlt évezredek alatt városok települtek. A rezzenéstelen, mélykék tengervízen sikló hajó kifelé indult a kráterből, és az öbölbejáratnál, a katasztrófát „túlélő” lakatlan kis sziget, az ASPRONISI mellett haladtak el. A vulkáni kitörések és a robbanás ennek kőzetét nem gyűrte össze, és ma olyan, mint egy krémes torta, a rétegezett színes kőzeteivel. Mint egy 20 méter vastag óriássütemény, emelkedik ki a víz tálcájából. A krátertó sima vize hirtelen vált redőssé, amikor a hajó elérte a „bejáratot”, melyet a sziklakaréj utolsó tengerbe-szakadó köveire épített világítótorony-templom őriz sok évszázada. A nyílt tenger felől a geológiai kataklizma kialakította sziklaalakzatokban minden szemlélődő talál sajátos formákat, emberi, állati hasonmásokat. Az évezredek óta folytatódó vulkáni kitörések egymásba rendeztek nem egymásba való különböző kőzeteket. így bámulhatja a hajózó turista a Fehér Sziklákat, majd alig néhány száz méterre a Vörös Part 104 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
