Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Miként lehetünk úrrá olykor gyötrő problémáinkon? A nagyhét és a húsvét tisztító üzenete
benne biztos, hogy az egri polgár ennek magasztos fenségével tisztában van. Hányán kijelentik: Óh, hát itt születtem, itt élek Egerben, kenyerem javát is megettem, hát persze, hogy ismerem a várost... Közben az itt jelenlévő Izidor, aki bár múzeumi tárgyként, mindössze annyit hirdet a rohanó, gürcölő, egyik munkalehetőségtől a másikig futkározó, pályázatokat adatbankokba készítő ma emberének, hogy erőlködés nélkül is lehet dolgozni. S pusztán ez az üzenet - ha jól meggondoljuk - nem is kevés. Hát attól európai, mert erőlködéstől, nyögvenyelőstől, lihegéstől és izzadságtól mentes. Csak úgy könnyedén, mintegy magától értetődően végzi a rendelt, de egyúttal önként vállalt feladatokat. Ezért az Isten is megsegíti őt. A ritka becses, remekmívű táblán ez a földműves nehéz fizikai munkát végez, hiszen szánt. Két keze az eke szarván, tekintetét az Égre veti, miközben az égbolton röppenő pacsirta énekét hallgatja, amely alkalmas arra, hogy a lelket is fölröpítse, oda föl, a magasba, ahová gyermekkorunk óta vágyakozunk: vagyis a szárnyalás, lelkiség, szabadság éteri birodalmába. Izidor az égi szárnyas lények, az angyalok énekét hallotta a pacsirta tirádáiban. Hütter képén égszínkék szalagok ereszkednek alá az eke szarvára, s általa az égiek húzzák az ekét. Az Úr angyalait küldi Izidor megsegítésére. Miközben Ima formájában Istennel beszélget a kápolnában, az angyal foglalja el a helyét az eke szarvával. Hirdetve, hogy az ima előbbre való a munkánál. Égi szárnyas lények segítenek az aznapi munka maradéktalan elvégzésében annak az Izidornak, aki pihenőjét imával tölti. így már érthetővé válik, hogy könnyű annak a munkája, akit az égiek megsegítenek. A ma embere ettől a lelkiségtől jócskán elsodródott, szemét sem az égre veti, a pacsirták hangjára sem fülel, éppen ezért erőlködve, kínos verejtékkel végzi munkáját, gyakorta dohogva, minek következtében panaszáradat hagyja el az ajkát. Érdemes megfigyelni, hogy ki miért zúgolódik, siránkozik, mi mindent tart nehéznek, ugyanis éppen abban erőtlenebb vagy segítségre szoruló. A panasz minősíti a panaszost! Eme nehézségek, nyűgök terhei lerakhatok, e napokban azt kell éljük, amikor le is kell tenni, mert hisz tartósan nem lehet a problémákkal együtt élni. A nagypénteki Kálvária-dombra minden lelket nyomorgató gondolat letehető, az égiek segítsége bizton remélhető. Mindössze azt kell tudnunk, hogy tekintetünket és minden gondjainkat kire vessük. „Minden gondolatotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.” A pacsirta felröppenti a lelkeket, és a segítség sem késik, onnan fentröl... Miként azt Izidor üzeni nekünk innen, Egerből, csakúgy, mint a León-i San Isodro-templomból, a panteonból, a románkori művészet kőbe vésett és freskókkal borított múzeumából. S aki látta 1995-ben a Pannónia Regiai kiállítást a budai várban, és ugyancsak láthatta León romantikáját, az elmondhatja igazi meggyőződéssel és nagy belső örömmel: „ami Nyugat-Európában művészettörténet, az itt régészet.” Mindebből következik, hogy hihetetlenül gazdagok vagyunk, csak fel kell fedezni rejtett értékeinket. Az 1872-vel induló munkalélektani kutatásoknak is alapjául szolgálhatna Izidor, és akkor nem kellene a munkával való megelégedés modelljét a legújabb, divatos, amerikai módszerekkel vizsgálni. Nem szükséges agyonkomplikálni egyszerű dolgokat! Oda kell állni egy 250 éves képhez vagy a románkori freskóhoz, és leolvasható az üzenet. Itthon. Napnál világosabban, érthetően, mához szólóan, nekünk hirdetve. 98 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
