Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Miként lehetünk úrrá olykor gyötrő problémáinkon? A nagyhét és a húsvét tisztító üzenete
Qj4> éá a /i'tMtM ű/yx-títá üx&nefe Bár sokan elfogadják a krisztusi tanítást, de kevesen járják a kereszt útját. Sokan kívánják a vigasztalást, de kevesen a szenvedést. Egyáltalán: ki akar itt szenvedni...? A világ forog olajozott tengelyén, és ugyanúgy vállukra veszik a súlyos keresztet itt és most Egerben is az emberek, elindulván a Kálváriára, amint azt tették a Servita-templomtól az Eged-hegyig fekete-szombaton, fiatalok és idősek egyaránt. Sokak a kenyértörésig egyetértenek Krisztus követésével, de a szenvedés kelyhének kiürítésétől már távol maradnak. Könnyű addig Jézust szeretni, amíg a keserű poharat nem kell kiinnunk, amíg nincs rajtunk semmi kellemetlenség. A dicsőséges virágvasárnapi bevonulás Jeruzsálembe a nagyhét ünnepi nyitánya. Aki soha nem ünnepeltette magát, az most úgy tűnik, ünnepelteti. Alázatossága jelképén, egy szamárcsikón fogadja a hívők hódolatát, pálmaág-lengetést, köpenyek útra terítését, virágesőt, hogy eme diadalból kisvártatva az akkori idők leggőgösebbjeihez, a főpapokhoz és farizeusokhoz menjen a templomba. Ott külsőleg megtisztította azt az imaházat anyagi szemetjétől - kiűzvén abból a pénzváltókat, kufárokat, galambkalmárokat. A tisztulás érdekében fenekestől felfordított mindent, övéből korbácsot font, és keményen lesújtott, szétvert, vagyis a rend kedvéért egyértelműen helyére tette a dolgokat. Ami ott történt a templomban, mindaz nagy szellemi jelentőségű a lélekbirodalomban is. így jön O a ma emberéhez is, hogy kiűzze a világi szenvedélyeket, kiváltképp az önzést. Szellemi táplálékait, egyértelmű hasonlatait az írástudók és farizeusok sem fogták fel, de a hasonlati igazságát sem tagadták. A rég embere még szerves kultúrával rendelkezett. Az nem a véletlen műve, hogy az Egri Bazilika fölött a virágvasárnapi jelenetet láthatjuk. A magasba lendülő korbácsot és a kufárok felforgatott asztalait, Krisztus jogos haragját. Ott hirdeti fennen, mindannyiunk számára jól láthatóan, leolvashatóan, és mégsem okulunk belőle. A történtek után rögvest megszületik a farizeusi döntés: tanaival együtt vesznie kell! És mit tesz a ma embere, akinél eleinte diadallal bevonult? - Nos, ugyanezt teszi. Mihelyt komolyan öntagadásra, önfeláldozásra kerül a sor, hátat fordít Istenének, és vagyonára, elsődleges jólétére gondolva külső szemlélő marad. A bazilika bejárata fölötti márvány dombormű úgy az egyes ember, mint az egész emberiség megtérése időszerűségét hirdeti, immár 160 éve. Csak tekintetünk ne legyen olyan földhöz tapadt, utunk olyan sietős, hanem emeljük fel, oda a magasba, és akkor majd hat ránk afaragott kép is. Minek következtében a szellemi haladásunkkal nő az ellenlábasaink száma, akik bennünket meggyőzni és akadályozni akarnak. Ez volt Jézus utolsó, de tisztító megjelenése a templomban, majd ezt követően ment a legnagyobb szenvedései elé, amelyeket egy ember elviselhet... Szellemi épülésünkben mi is így haladunk mind több nehézség elé, még a világ is megbosszulja magát a lekicsinylése miatt. S mi van azokkal, akik a világ kihívását és örömeit követik: - Jeruzsálem sorsára jutnak! Ugyanis romhalmazzá lesznek, miként az megmondatott: „Itt kő kövön nem marad!” S mi következett? 70-ben Titus a földdel teszi egyenlővé a Szent Várost, de Hadrianus még sivatagi homokot is hordát rá. Lakói pedig más nemzetek rabszolgái, elszórtan kellett élniük minden világrészben. Krisztus szenvedéseit csak az szívleli meg igazán, aki szintén kénytelen szenvedni. A golgotái kereszt mindenkor megvan, és mindenütt rám vár. Nem bírom elkerülni, bárhová menekülnék e kerek világban; mindeközben érzem, hogy a kereszt elviselése a legnagyobb lelki haladással jár. S minél jobban töretik meg a test a szenvedések által, annál inkább erősödik meg a test a szenvedések alatt, annál inkább erősödik meg a lélek a belső kegyelem által. Ha a nagyböjt és a nagyhét a halálról szól, akkor se aggódj, és legfőképpen »X Új Hevesi Napló
