Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Minya Károly: Mai magyar szaknyelvújítás
J2V. 'sjföáw/y, (ftWm 'ma^ycw ixa/crnyeA)^/ídá Még ma is sokan abban a tévhitben élnek, hogy a 18-19. században zajló, nyelvtörténeti és nyelvművelődés-történeti szempontból igen jelentős korszakban, azaz a nyelvújítás korában Kazinczy, Bessenyei vagy más szépírók alkottak meg körülbelül tízezer új szót. Ez korántsem volt így. A Magyar Tudós Társaságot - mint közismert - többek között a szaktudományok magyar nyelven való kiműveléséért hozták létre. Ezért dolgozott ki az Akadémia tüzetes programot a szótárak készítésére. A gyűjtési utasításokat előzetes megbeszélések alapján Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc fogalmazta meg. Minden szakértő bejelentette saját alkotású szavait, s azt is, ki használta először. Az így összegyűjtött anyagot megrostálták, egybeolvasztották a már forgalomban levő szavakkal, és kiadták. így született meg a Matematikai műszótár (1834), Philosophiai műszótár (1834), Törvénytudományi műszótár (1843). A nyelvújítási szavaknak jelentékeny része szaknyelvi eredetű, innen került be az irodalmi nyelvbe, a szépírók tehát irányítói voltak a mozgalomnak, a szavak terjesztői és irodalmi rangra emelői, nem pedig megalkotói (Bizony kérdéses, hogy napjainkban hány szépíró állna a mozgalom mellé.) Nemrég zajlott le egy konferencia a Magyar Tudományos Akadémia A magyar nyelv az informatika korában nemzeti stratégiai kutatási program keretében, címe a következő volt: A nyelvi hiány. Hiányok a mai magyar nyelvben és nyelvkultúrában. A házigazda Balázs Géza, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport vezetője A magyar nyelvkultúra 13 + 1 hiánya című előadásából csupán két pontot emelnék ki, amely valójában egy. íme: ha nem anyanyelven folyik a tudományos kommunikáció, hanem félig- meddig elismert módon valamelyik idegen nyelven (angolul), ha úgy vélik az adott tudományág képviselői, hogy bizonyos kifejezések magyarítására nincs szükség, s ezt nem is teszik meg, akkor a különböző szaknyelvek sorra leszakadnak, s magukkal húzhatják más rétegeit is a nyelvnek. Két igen aktuális területet említett meg, ami valójában újfent csupán egy: az euronyelvi egyeztetést, illetve a fordítói norma kialakítását. Közismert, hogy az Európai Unióhoz való közeledésünk, az ahhoz történő kapcsolódásunk rengeteg szakkönyv, tájékoztató és egyéb írott szövegek fordítását igényli. Egyszóval a jogharmonizációs iratok magyarítása együttműködést kíván a nyelvész és nem nyelvész szakemberek között. Igen nehéz helyzetben vannak a fordítók, hisz gyorsan (olcsón) kell elvégezniük munkájukat, azaz nincs idő a magyarítása, vagy ha van, nem biztos, hogy anyanyelvi kompetenciájuk, kreativitásuk és nyelvtanismeretük a megfelelő szinten van. S ha megtalálják a magyar megfelelőt, akkor többen többféleképpen fordítják le, s ezért van az egyeztetésre szükség. Például: élethosszig, életfogytig, holtig való tanulás, egész életen át való tanulás. Egyéb példa a nehézkes fordításra: tudásabszorbeáló képesség, kvázi spontán, versenyantitröszt szabályok, önakkreditálás, belsőcsoport-tudásmenedzsment stb. Egyébként az EU nyelvpolitikája nyilván támogatná ezt a fajta törekvést, hiszen nemcsak a veszélyeztetett kis nyelvek megmentése, a nyelvjárások feldolgozását segítené, hanem az anyanyelvi szaknyelvi kommunikáció javítását is. Itt kell megemlíteni azt, amit Grétsy László javasolt ugyancsak ezen a konferencián: Szükség volna egy Magyar Nyelvi Intézet / Magyar Nyelvstratégiai Intézet felállítására. A szaknyelvek kutatásának és művelésének hiányai című előadásában kiemelte, hogy ennek az anyanyelvi, szaknyelvi szervezetnek elsősorban az lenne a célja, hogy segítse a szakembereket, valamint a fordítókat a szakmai nyelvek korszerűsítésében. Hisz az a Új Hevesi Napló 59
