Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Duma-István András: Eger vár ez az ár19 Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLVI
őket. Az a néhány jóember, aki túlélte a borzalmakat, az sem jött ide vissza többé.- Itt is vagyunk már a hídnál - zárja le a témát István.- Nini! Nézd már, mókus! Nem is egy. Ott ugrálnak a fenyőfán - lelkendezik Pista - Kedves kis állatok, nagyon szeretem őket, de nem sokat látok mostanában.- Pedig az idén több van, mint tavaly vagy azelőtt. Biztosan azért, mert most több a táplálék. A makk meg a fenyőtoboz. Az élelemben gazdag években mindig felszaporodnak. Pedig a nyuszt és a héja erősen tizedeli őket. Ha a kis szőrmók túlságosan kimerészkedik a fakorona szélére, a héja villámgyors, meglepetésszerü támadással megragadja, s már viszi is. A nyuszt viszont a faágakon üldözi, s mivel a mókusnál ügyesebb, és távolabb is ugrik, sokszor meg is fogja - meséli nagy szakértelemmel Pista.- Pedig a mókus nagyon ügyesen másik. A fa törzsén ugyanolyan gyorsan tud lefelé is menni, mint felfelé.- A farka meg ugrás közben egyensúlyozásra és kormányozásra szolgál. Édesapám sokat mesélt nekem a mókusokról, amikor kezdetben vele jártam vadászni - veszi át a szót Gáspár.- Sok helyen megél. A legkülönbözőbb erdőtípusokban is, de még a városi parkokban is. Főleg, ha nem bántják, és etetik is. Könnyen megbarátkozik az emberekkel, igen bizalmas, szeretetreméltó kis állatka.- Egyszer egy rokonom fenn volt Mátraházán a tüdőszanatóriumban. Beszűrődés volt a tüdején. De szépen rendbejött, meggyógyult. Vagy háromszor voltunk nála látogatóban. Ott is fickándozott, ugrándozott jó néhány kismókus. Odajöttek, egész közeire hozzánk. A büfében vásárolt mogyoróval etettük őket. Csuda mókásak voltak, ahogy azzal a fényes kis szemükkel, vidám arcukkal lestek ránk. De a mókus nem válogatós. Mindent megeszik, amivel az éles rágófogai meg tudnak birkózni. Diótól a bükk- és tölgymakkig, a fenyőmagokat is szívesen bontogatja ki a tobozokból. Gyümölcsöket, gombákat, de még kisebb állatokat is fölfal. A tojást meg egyenesen imádja, no meg, ha valami énekesmadár fészkében kis fiókát talál, hát azt sem hagyja ott. Zömmel napközben mozognak, azért tudjuk őket megfigyelni. Magas fákon, gumilabdához hasonló gömb alakú fészket építenek, és alulról járnak bele. Ott van a bejárata. Arról lehet megkülönböztetni a madárfészektől. A kifejlett példányok kettő-háromarasznyi hosszúak, de a bozontos farkuk is megvan másfélkét arasz. Bundájukban a barna árnyalat a jellemző, bár a mély feketésbarnától a világos vörösesbarnáig mindenféle lehet. A hasi oldaluk világosabb. A színváltozatok az élőhelytől függnek. A lombos erdőben és a városi parkokban a vörösesbarna figyelhető meg, ám a fenyőerdőkben szinte kizárólag a feketés vagy a sötétbarna példányok találhatók. Nézd csak! Azok is milyen sötétek! A környezetbe igyekszenek beleolvadni, hogy a ragadozók ne vegyék észre. Főleg a héja. Télen is lehet őket látni, mert nem alszanak téli álmot. Olyankor az ősszel eldugdosott mogyoróból, tobozokból táplálkoznak, és igyekeznek keveset mozogni, hogy ne legyen nagy a táplálékigényük.- Én meg délben a híd alatt nyestet láttam. Ez a Medves-gödör és környéke megtart minden vadat. Remélem, a disznókat is - szól Pista kissé türelmetlenül, mert hát szép-szép, és bájos jószág a mókus, de most már elég belőle, mert bizony Istvánt a nagy disznó jobban érdekli. Sőt a mókusnál még a kis disznó is jobban érdekli.- Menjünk, Gazsi barátom, le ne késsük a csatlakozást! - javasolja viccesen, hogy a még mindig álmélkodva lesekedő barátját meg ne sértse.- Induljunk hát, ha úgy gondolod. Mit is mondtál, hová üljünk ma este? - kérdi Gáspár, ám még vissza-visszatekintget a fenyves felé, mint a motolla, mert azon gondolkodik, hogy ez a Pista kissé ugyan titokzatosan, kihangsúlyozva, hogy neki mondja 22 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
