Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Duma-István András: Eger vár ez az ár19 Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLVI
el, de mégis elárulta, hogy a nagy disznó az éjszaka beváltott a kukoricába. Nem csinált belőle titkot, nem akarta vadászbarátja elől elhallgatni felfedezését. Kissé röstellkedett megint, mert úgy érezte, hogy István most őszintébb, nagyvonalúbb, becsületesebb nimród, mint amilyen ő volt tegnapelőtt. Anélkül, hogy bármikor is szóba került volna ez a téma, hallgatólagosan, kimondatlanul valami rivalizálás, valami vetélkedésféle létezett közöttük talán nem is tudatosan, de létezett. Egy belül pislákoló, pici lángocska állandóan melegen tartotta ezt az érzést. Tavaszi szalonkázáskor történt meg, hogy Gáspár már három hosszúcsőrü tavaszhirnököt éjtett, amikor Pistának még egyet sem sikerült lőnie. Hangsúlyaiból, furcsa félmondataiból érthető volt, hogy bosszantja a dolog. Tizenhatos bock-kal vadászott akkor Pista, és az egyik este a cső utolsó három centiméterére fehér szigetelőszalagot ragasztott, hogy a szürkületben a hirtelen kapáslövés alkalmával jobban lásson. Aztán az apósa rámaradt, lejárt műszaki vizsgájú 12-es Monte Carlóját hozta ki, mert a 12-es több sörétet lő ki, s annak a szórása is nagyobb volt. így remélte azt, hogy a szezon utolsó hetében még behozhatja hátrányát. Érezhető volt, hogy a megszokott, higgadt vadászatát minden elképzelhető módon próbálta úgy alakítani, hogy eredményhez jusson. S amikor végre egy este szalonkát ejtett, először Gáspárhoz vitte boldogan megmutatni, és viccesen, kedvesen bár, de megjegyezte:- Na, koma! Már csak eggyel vezetsz! Az egészséges vadászbüszkeségén túl, egyértelműen átderengett valami olyan is ezen a mondaton, ami ezt a kissé dicsekvő megjegyzését motiválta, kiváltotta. A vetélkedés, az egymás eredményeinek felülmúlására való törekvés vágya. Az a csöppnyi kis láng, amit nem lehet irigységnek nevezni, mert attól visszafogottabb, finomabb, lágyabb érzés volt ez, de időről-időre fel-fellobbant, felfelizzott. Ám égető, nagy tüzet soha nem okozott. Nem perzselt, nem ejtett sebet. Nem okozott fájdalmat, haragot, sértődést. Mindketten eredményes és jó vadászok. Nagy különbség nincs kettőjük között a terítékre hozott vadak számát illetően sem, s talán ezért van ez a fajta hallgatólagos, csendes vetélkedés. Nos, ez a leginkább megfogalmazhatatlan gondolat, talán valami ősi ösztön által 23 X Új Hevesi Napló
