Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai III
APÁCZAI: Már megbocsásson kegyelmed, de ha meggondoltam, akkor ki is mondom: aki kevésre igyekszik, soha abból tudós ember nem lészen! FŐBÍRÓ: (Elmenőben) Azért össze ne különbözzünk ! Ámbátor érdemes törni rajta a koponyát. A városnak bizonyára jó szolgálatot tenne. Gondolom, a tanács sem volna ellene. (El) PORCSALMI: De míg itt a tatár... APÁCZAI: (Közbevág) A tatár... A tatár elmegy, Porcsalmi uram, ha megkapja a maga dézsmáját. De mi lesz azután?... Ki fogja a várost, az országot felemelni, a végromlástól megóvni?! Patak!... Patak csak egy város... Se a török, se a német nem hederít rá... Vén öregasszony rigolyája - gondolják. Majdcsak meghal, s vele együtt a kiváltságos jogok... De Erdély: az a haza, Porcsalmi uram... S ha nincs többé haza, kinek kell akkor az akadémia? (Elfullad)... Kinek?... (Köhögési roham fogja el) PORCSALMI: (Odaugrik Apáczaihoz és tartja) Magister uram!... (Kiszól) Széket gyorsan! ÁGNES: (Befut egy székkel, abba ültetik Apáczait) Fény lassan lemegy. 7. jelenet Apáczai, Apáczainé, Pávai, Ágnes Szín: Apáczaiék szobája, Apáczai egy székben ül, háta mögött párna, és diktál Pávainak, aki egy pulpitus mögött áll és ír. Apáczainé és Ágnes oldalt ülnek és varrnak. APÁCZAI: (Nehezen, rekedtesen beszél)... a tanítónak példaképnek kell lennie becsületben, helytállásban, különösen a veszedelmes időkben... Még akkor is, ha az némely hazai kiskirálynak nincs is ínyére... APÁCZAINÉ: (Intőleg) Nem szabad most annyit beszélned... Különben is Barcsai, az új fejedelem nem ezek közül való. PÁVAI: (Lelkesen) És bizonyára támogatni fogja a supplikációnkat az akadémia felállításában! ÁGNES: (Naivan) És akkor itt maradsz professzornak? (Pávai bocsánatkérően néz Apáczaira) APÁCZAI: (Kis szünet után) Akkor írjad tovább, fiam... A mi urunknak és jótevőnknek, nemes, nemzetes Barcsai Ákosnak, vitézlő fejedelmünknek... Mint azt már többször supplikációnkban emlegettük nagyságod előtt, újólag bátorkodunk külhoni tapasztalásunk szerént egy magyar akadémia felállításának módját és formáját előterjeszteni... Felettébb szükségesnek láttatik egy ilyen akadémia felállítása annak okából Pro primo: hogy kisded országunkból a tanulni vágyó ifjak ne elkivándoroljanak külhoni akadémiákra, hanemhogy méginkább ide hozná más népek fiait. Pro duó: országunk kisebbítésére se okuk, se módjuk nem lévén, nem keltenék dibdáb hírét hazánknak... (Köhög)... s mocsokolódásuk igaztalan voltáról meggyőződvén, a hazai virtust vinnék idegen földre. Pro tercio: a tanult embereknek nagyobb gondjuk vagyon az ország gyarapítására, megerősítésére, mert amennyire gazdagsággal, jószággal bír a kalmár, a kézmíves vagy a foldmívelő jobbágy, annyival bír elleneivel a fölöttük való fejedelem... (Erős köhögés fogja el) PÁVAI: (Ijedt szánakozással) Pihenjünk egy kicsit, magister uram! 16 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
