Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai III
APÁCZAI: Nincs arra időnk... Te csak írjad... ne törődj... (Újabb köhögési roham) APÁCZAINÉ: (Feláll, a férjéhez megy, fejét simogatja) Hozzak-é egy kis mézesbort? APÁCZAI: (Nehézkesen) Az jó lesz. (Apáczainé el)... Látod, a földi Bátai mellé kaptam az égiektől is egyet... (A mellére mutat) Ez bezzeg úgy megszorongat, hogy lélegzet is alig marad bennem... Hol is tartottunk? PÁVAI: Pro quarto: Minekután a tatár lerombolá és felégeté a fehérvári akadémiánkat, hazai tudós emberekben is bizony nagy híjával vagyunk, bár annak előtte sem bővelkedtünk benne... Fehérvár után alkalmasnak gondolnánk Kolozsvárott lerakni a fundámentomát egy ilyen institúciónak, nem több költséggel és kiváltsággal, mint annak előtte a gyulafehérvári élvezett. APÁCZAINÉ: (Érkezik a mézesborral) Inkább a pihenésre gondolna kegyelmed! APÁCZAI: (Iszik a borból) Annak az ideje is eljő... (Pávai felé) Folytassuk! PÁVAI: ... a gyulafehérvári élvezett. APÁCZAI: Igen... Akadémiánk benefictumainak jövedelme a nagyságos fejedelemasszonytól, s az ahhoz megöröklött tordai dézsma, a kolozsi, széki, désaknai sóbányák jövedelme kitesz 6250 aranyat. Elegendő az induláshoz. APÁCZAINÉ: A professzorok és a rektor fizetése? APÁCZAI: Évi 300 forint, meg a járandóságok. APÁCZAINÉ: Az nem sok. PÁVAI: Vajon eljő-e ennyiért tudós professzor ember Kolozsvárra? APÁCZAI: Skóciából hozatnánk. Ott nem finnyások a tudós emberek. Tudós ember tanítaná a teológiát, a jogot, a görög, zsidó nyelveket, etikát, az orvosi tudományokat... édes hazánk történéseit... PÁVAI: A fizikát, mathézist! APÁCZAI: ... És még valami: a könyvek nyomása! APÁCZAINÉ: (Lázba jön) Könyvtár, mint Utrechtben! APÁCZAI: Az akadémia mellett lenne nyomtató, akinek az lenne a tiszte, hogy a tudós professzorok munkácskáit kinyomtassa, s a tanulni vágyó ifjak kezébe adja. APÁCZÁINÉ: Utrechtben van füveskertje is az akadémiának! PÁVAI: Várady uramat meginstanciázzuk, hátha ideadná a hóstáti telkét, s a külhonból hazatérő kalmárok hoznának majd mindenféle füveket, cserjéket... APÁCZAI: Folytassuk, Pávai fiam... Hol is tartunk? PÁVAI: Végezetül a tanítómesterek... APÁCZAI: Igen... a tanítómesterek... professzorok is kapják meg az őket megillető helyet mind az eklézsiában, mind a világi életben, hasonlóképpen, mint a jó emlékezetű Bethlen Gábor fejedelmünk idejében a reformáta pásztorok... Kimondom egyenest: kapjanak nemességet ők is, mint a papok! Ne legyenek lába kapcája se a papjuknak, se a faragatlan földesuruknak. (Ezt már nem írja Pávai, csak nézi a tüzbejött Apáczait) Mert ki mondja meg: a nagyralátó földesurak dölyfös sarkantyúpengetése, vagy az elhájasodott papok középszerűsége a nagyobb átok, meg vérszívó nadály a közönséges halandók nyakán?!... (Kintről mélyről jövő, ugatásszerü köhögése hallatszik be Jánoskának) APÁCZAINÉ: (Ijedten felugrik) Jancsikám! (Kiszalad) APÁCZAI: (Egy ideig hallgatózik, majd folytatja) Mert felettébb megcsalja magát az az ország, ki olyan embert ültet a nyakára, ki se hazája törvényeit, se a históriáját, még csak a maga eleinek viselt dolgait sem tudja, mégis országot... eklézsiát... politikát, törvényt akar igazgatni... (Fuldokló köhögés)... Olybá lészen, mint ki kőmíves csákány, kalán, kő és mész nélkül... várat készül rakni... (Lassan félreejti Új Hevesi Napló 17
