Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai III
7. jelenet Apáczai, Porcsalmi, Pávai, Bethlen, Főbíró A menet a kollégium udvarára ér, Apáczai Porcsalmival beszélget. Messziről énekszó hallatszik: „Perelj, Uram, perlőimmel... EGY DIÁK: (Beront) Rektor uram!... Itt jönnek a fehérvári deákok!... A tatárok kirabolták és felégették az Akadémiát!... a cinteremben még a holtak nyugalmát se kímélték... Felhánytak mindent! Az idegen professzorok menekülnek, ki merre lát! APÁCZAI: Oda hát az Akadémia is!... S a deákok? EGY DIÁK: Jönnek Apáczai uramékhoz, ha befogadják... PORCSALMI: Hányán vannak? EGY DIÁK: Úgy húszán lehetnek... APÁCZAI: (Porcsalmi felé) Van-e annyi szabad helyünk? PORCSALMI: Helyet azt tudunk csinálni, de az ennivalónk az fogytán van. PÁVAI: (Hozza a menekült diákokat) Lám, az akadémia eljött a magister uram után! APÁCZAI: (Hozzájuk megy, megöleli őket. Porcsalmi felé) Porcsalmi uram! A kosztot visszafogjuk a felére... Istennek hála, hogy épségben megérkeztetek! Gáspár, Elek, Kiss Benedek, hát Bethlen Miklós?... PÁVAI: Ő is itt van, csak betért a nagyapjához. Már jön is! BETHLEN: Magister uram, a fehérvári akadémia eztán Kolozsvárott lesz! APÁCZAI: Ilyen áron?! (Megöleli Bethlent) PORCSALMI: Magister uram, nem akadékoskodnék, de a fél adaggal sem tartunk ki újig. Mit tegyünk... a nagyasszony ígérete is csak ígéret maradt, mint a többi... APÁCZAI: Ne vádolja! Más gondja is van. Majd megsürgetjük... BETHLEN: Szólok én nagyapámnak! Ő majd eligazítja a menekült deákok dolgát a kalmárokkal. APÁCZAI: Várady!... Mindig csak Várady uram! Meddig bírja még?! Más menekvés már nincs ebben a sír szélén tántorgó országban?... Kereskedők... Kézművesek... A nagyurak hol vannak?... Eh... a tatár kintről, mi magunk meg bentről emésztjük egymást, ahelyett, hogy összefognánk, mint a szászok, s vinnénk valamire... (Elfogja a köhögés, és zsebkendője véres lesz a köhögés után) FŐBÍRÓ: (Csatlakozik Apáczaiékhoz) Gondoltam, ebben a nagy szomorúságban, amely Apáczai uramékat érte, hozok egy csöppnyi jó hírt legalább. Most hozta egy futár a hírt, hogy az öreg fejedelemasszony utasította a tordai várbirtok kapitányát, hogy az ígért ezer forintokat aranyban fizesse ki az oskolának. PORCSALMI: No, hála a mennybélinek! APÁCZAI: Ha már így fordult a dolog, nem gondolhatnák többre is? A fehérvári akadémia porig égett. Mi lenne, ha mi itt, Kolozsvárott állítanánk fel akadémiát?! FŐBÍRÓ: NE kergessünk hiábavalóságokat, Apáczai uram! Maradjunk meg inkább annál, aminek megvalósítására elegek vagyunk. Az a pénz még Tordán van. Ne igyunk előre a medve bőrére! PÁVAI: Segíthetne az új fejedelem is. A fehérvári javadalmak is ide folyhatnának bé, mivelhogy egyhamar úgysem állíthatnak fel oskolát. FŐBÍRÓ: Várjuk meg, mire végzi Barcsai uram, az új fejedelem a töröknél! Aludjunk még rá egyet-kettőt! Okos ember a mai viharos időkben kevéssel is beéri. Új Hevesi Napló 15
