Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai III
készülődik, ahelyett, hogy a tatár fogságából kiváltanák a sok rabszíjra fűzött embert. APÁCZAI: Barcsai tanult ember. Nem lesz rossz fejedelem. PORCSALMI: De a török küldi. Ha ő győz György úr felett, hozza a törököt. Ha György úr, veszve az ország. Mert akkor még nagyobb erővel jön Köprülü, az új nagyvezír. APÁCZAI: Szegény ország, s benne mi magunk! Vajon kit gyászoljon az ember? Az elveszett leánkáját vagy nyomorúságos országát!? PORCSALMI: így van az, ha nagyobb a kemence, mint a ház! Ha György úr is megfért volna a fejedelmi székben, s nem áhítozik a lengyel korona után, most nem kellene reszketnünk se töröktől, se tatártól. (Távolról kiabálás, zaj) EGY DIÁK: (Ijedten, reszketve) Rektor uram, végünk! Itt vannak a tatárok! Már a kapukon vannak!... Meneküljünk! APÁCZAI: (szomorúan) Meneküljünk!... de hová? A nagyterem előtti térre érve Apáczai és Porcsalmi, kissé hátrább a Főbíró, Bátai és a városatyák. FŐBÍRÓ: (a városatyákkal és Bátaival beszélgetve) Már itt a tatár fermánja: ötvenezer arany, és tíz feleségnek való szüzlány. Különben a város porrá ég!... Nos, városatyák: mi legyen a válasz!? BÁTAI: (Hevesen) Ugye, megmondtam! Meg kell szabadulni ettől az Istentől elrugaszkodottól! (fejével Apáczai felé int) Ő hozza ránk a bajt! FŐBÍRÓ: Más bajunk is van most, Bátai uram, minthogy a maga haragjával foglalkozzunk! Hallotta, mit követel a tatár! BÁTAI: Ki kell űzni a városból! Meg kell szabadulni tőle, mint ama hajósok tették, kik a halak étkéül a tengerbe hajították Jónást! FŐBÍRÓ: (Emelt hangon) Hallotta? Nekik szüzek kellenek, nem göthös professzorok. Inkább azon legyünk, hogyan védhetnénk meg lányainkat!... (Kissé élesen) Igazis, jut eszembe: Bátai uramnak is van egy eladó leánya... BÁTAI: (Már kiabálva) Azt már nem!... Én nemesember vagyok! FŐBÍRÓ: Ez így igaz, Bátai uram... Ámbátor nem hinném, hogy a tatár sokat törődne azzal, ha nemes, nemtelen, ha nincs ki a tíz leányzó. BÁTAI: (Dühösen) Elébb elmegyek én innen családommal együtt, hahogy arra sor kerüljön! (Indulni akar) FŐBÍRÓ: (Kissé gúnyosan) Csakhát a kapukat már a tatár vigyázza, Bátai uram! Jól gondolja meg, mert ott mindjárást elveszik, ami nekik kell! Még a felség is prédára mehet, ha úgy adódik. Azt ajánlom, inkább egyezkedjünk a tatárral! Hátha megelégszik a nagyobb dézsmával, s nem kell ártatlan lelkeket prédára adnunk... A prédikátor uram meg okosabban tenné, ha a békesség útját járná az eklézsiájában! Isten előtt bizonyára kedvesebb lenne a munkálkodása. (Elfordul tőle) (Fény lemegy, Bátai, városatyák el) 14 XII. évfolyam 4. szám—2002. április
