Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: A nyelvi gazdaságosság és a névutók

szembeszállt a törvényi helytelenséggel, hogy elérje annak módosítását. Levelezni kezdett. A minisztérium illetékes főosztályától udvarias hangú elutasitó választ kapott. Majd 20 gyógyszergyártó céget keresett meg azzal a felhívással, hogy a magyar nyelv szabályainak megtartása végett termékeiken változtassák meg azt az egyetlen szót. S lám, csoda történt! Volt olyan gyártó, amelyik saját felelősségére hajlandó volt az átfogalmazásra. Következett az Országgyűlés. A lelkes nyelvvédő parlamenti képviselőket is megkeresett levelével, s interpelláció is született az ügyben. Közben magához a miniszterhez fordult, hogy hivatalosan támogassák a bonyolult és időigényes eljárást, a törvénymódosítást. Végre beindult a gépezet, és a fölvetéstől számított egy év után megvalósult a kitűzött cél: kijavították a mondat hibáit, s azóta úgy halljuk-olvassuk, ahogy az előző bekezdés legvégén szerepel.

Ám ekkor már újabb tényezőt is szabályozni kellett. Bizonyára emlékeznek olvasóink, hogy egyes rádióreklámokban elképesztő gyorsasággal hadarták el a szóban forgó mondatot. Ennek basszbariton hangú specialistája alig négy másodperc alatt végzett a mintegy száz beszédhangból álló szöveggel. Ez azt jelenti, hogy egyetlen másodperc alatt legalább 25 hangot ejtett ki, egyébként hibátlan artikulációval. (Összevetésképpen: nyelvünk átlagos beszédtempója jelenleg 13-14 hang másodpercenként, míg négy évtizede 11-12 hang volt.) Ily módon formálissá és nevetségessé vált a hivatalosnak szánt figyelmeztetés, s rögtön kabarétéma lett. Emiatt hivatalosan szabályozták, hogy a rádióreklámokban az említett mondat elhangzási ideje nem lehet kevesebb 7 másodpercnél. Mesébe illő történet: a mai magyar valóság - egyetlen szó regényébe zárva.

Új Hevesi Napló

51