Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Tavaszi csengő
Meddig tart még a kortesgulyás, tölteni korgó, üres bendőt? Boldog nép! Hát hányszor lehet még hazudni bokrétás jövendőt?! Rossz szomszédok gyűlnek a torra, lesik: kire marad a porta, s vajon indul-e már ladikján Kháron, part felé lapátolva. Új Hevesi Napló A téli árnyak alatt rejtőző kristálydal-varázslat, tavasz-varázslat, fehér hóvarázslat, s a messzeségben szél-feszítő szárnyak. A téli csöndben jó menni tavaszt megsejtő örömben, sejtő örömben, fehér hó-örömben, s gyöngyöt nézni cseppenő tündérkónnyben •4/. , . A téli erdő útja már mind új csillagért csengő, csillagtavaszért, új égért csengő és cseng a szívében szépséghangú csengő. A téli varjak, tudom, kísérnek és velem maradnak, át-átszállnak egén egy régvolt dalnak, múlt tavaszán bolondkék pillanatnak. it» ...*J*.„ ' ..K , Tü ndérkönny cseppen ágak közé lopakodó melegben, tavasz-melegben, ébresztő melegben - és szól a csengő, egyre bűvösebben. "f"*
