Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Lőrincz Csilla: Á-nak
Most mackósán pislogó reggel van S a megértés már nem rohan Sehova Találkoztam Szárnyon fogott S ülve szálltunk Kaptam Lélekfonalat Már megint (S a kint sikolthat) Gyógyírt Radírt az égre Hogy továbblépve Szelídítsünk Kínt Micsoda trükk ez már megint? Micsoda fényt-tagadó fényt-hazudó legyintés arra amit kő alatt e szerencsétlen pára remélt? S miért c miértek Mikor semmit sem értek úgyse? Csak hogy a tusfekete tej-homállyal pereljek? S aztán fejjel nekimenjek? Hogy aztán egy láthatatlan kapualjban eltűnhessek? Egy cseppecske lézeng s ha kettő is van belőle merre tenferegjen hogy reméljen? Remélje: „egyszer majd megértem miért pislog mackősan a reggel s egy pillanatra megáll a megértéssel s már nem rohan” sehova Addig is míg belebúj (hat )ok e mackóbőrbe remélve hogy lépteinkbe belevésve ott a béke megpróbálom (én is) kinyökögni hogy „Mert szeretlek, te buta.’ 38 XII. évfolyam 2. szám—február
