Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Hóvirág

Felette szeles kékség fényesíti a dalt.

Hóálmú télből indult, - de a tavaszba tart.

Vizeken felragyognak aranyló szigetek, s ő legelső virágként a tavaszra nevet.

A nevetése élet ahogy télből kilép: benne csengő fehéren remény és messzeség.

Sodródnak fehér felhők. Lent még fekete fák, de már madárhang-hívó a megindult világ.

Lehet, hogy minden látszat: felhő, virág, a fény, s a tavasz is, egy álom aranyló szigetén.

Mégis, a szemnek, szívnek virág kell, s kell a fény, a dal, - s az égi látszat: remény, remény, remény.

Új Hevesi Napló

29