Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)

2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Idő

Q§c/<í

Idő,

te sosem létező Végtelen folyam, szent erő, mindent magába szédítő hömpölygő hullám.

ím a múlt,

mely már lefolyt és elcsitult megállapodott; végtelen köddé foszlott a semmiben.

Jövő,

te el nem érhető délibábbal kecsegtető csalogató és ámító, te vagy az örök csábító.

Jelen,

te sosem létező, te soha meg nem érthető te soha el nem érhető jövőből múltba átmenő megfoghatatlan pillanat, mit markolnál, de elszalad.

Egy hármas egység lényeged, Megoszthatatlan összeged Egy misztikum, egy ős-titok, amit felfogni nem tudok, mert én benne létezem.

Idő-lényegű életem e háromszögbe belefér, hol egy az Idő és a Tér s az ős-eredet, egy titok...

Mért lettem?... Voltam?... S vagyok?

26

XII. évfolyam 2. szám—február