Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai
püspöki méltóságnak. Volt, aki bevádoljon előtte, hogy a presbitériánusságot többre becsülöm... APÁCZAIIMÉ: Gondolod, hogy bepanaszoltak nála? APÁCZAI: Nemhogy gondolom. Tudom! De míg Bisterfeld rektor uram jóindulatát magaménak tudom, addig nincs mitől tartanom. És az ifjú fejedelem tanítómestere, Keresztúri uram is dicsérőleg szólt a hozzá küldött munkácskámról. A Magyar logikácskámat ő maga is szívesen alkalmazná az udvari oskolában, ha kinyomtatnám. így mondta Géléi István barátom, a vásárhelyi prédikátor. APÁCZAINÉ: (Beletörődve) Jól van, no! De ha már itt vagyunk, akkor legalább értelmes cselekedetekkel töltsük el az időnket, amit az Úr ránk szabott. (Kissé töprengve) Első dolgunk lesz, hogy megtaníts a pómép nyelvén beszélni. így én is hasznossá tenném magam. Megtanítanám az asszonyokat csipkét verni, hímezni, toledói módra. (Gondterhelten) Igen ám! De ahhoz világosság kell a házban! Nagyobb ablakokat kéne vágatni ezek helyett! (Az ablakokra mutat) És miféle bőr van benne? Olyan kéne, amely több fényt enged át! APÁCZAI: (Beszól Sára néninek a házba) Sára néni! Miféle bőr az ott az ablakban? SÁRA NÉNI: (Kijön a küszöbig) Az bizony nevendék marha hólyagja! Vigyázni kell rá, mert bizony mióta a fejedelem Moldvában hadakozik, oda viszik a jószágot. Idehaza keveset csapnak le a mészárosok. APÁCZAINÉ: Hozatunk holland mesterektől Mária-üveget bele. SÁRA NÉNI: (Csak úgy magának) Úgy látom, elült a nyári vihar! APÁCZAI: (Mosolygósán) Azért a házat ne szedd szét mindjárt az első nap! Hagyj valamit holnapra is. (Szín lassan elsötétül.) 2. jelenet Apáczai, Apáczainé, Sára néni, Pávai, Bethlen, Keresztúri. Szín ugyanaz, másnap délutánba hajló idő. Apáczainé a kis Jancsikával a diófa alatt játszik. Egy holland gyerekdalt dúdol. Sára néni egy gyékényszakajtóban kukoricát visz az aprójószágnak, s hívja őket. SÁRA NÉNI: Pípipipi-pípipipí! Már megint itt járt az a rusnya ölyü! A múltkor is elragadott egy szép jércémet! (A kaputól közben csengettyűszó hallatszik) APÁCZAINÉ: (Odaszól Sára néninek) Sára néni, csengettek! Ugyan nyisson már kaput, mert én nem tudok ettől a kis virgonctól szabadulni. Még kiesik a rengőbői! SARA NÉNI: (Mint ki nagyot hall) Mit mond? APÁCZAINÉ: (Látja, hogy nem érti) Gingalló, gingalló! (Kezével mutatja a csengetést) SÁRA NÉNI: (Értetlenül) Hát ennek az ágrulszakadtnak meg mi baja?... Nincs nekem jókedvem, hogy fényes nappal is gajdoljak! (Erőteljesebb csengetés) Jaj, a kapu!... Hogy az Isten bűnömül ne vegye, azt gondoltam, hogy az ifiasszony felhajtott abbul a tegnapi papramorgóbul, osztég azért danászik!... Jaj, no mán megyek... de sürgős! (A kapuhoz csoszog, kinyitja, s beengedi Apáczait.) APÁCZAI: (Tréfásan) Már azt gondoltam, hogy künn rekedek, s a böszörmények fogadójában kell meghálnom! SÁRA NÉNI: Hát, ha az éhkopp nem hajtotta volna haza a professzor uramat, tán csak az esti harangszó veti haza! Az én boldogult első uram is olyan vöt! Míg a kocsmárosné bé nem zárta az ivót, haza nem tért! De vót úgy is, hogy talicskán hozták... Új Hevesi Napló 21
