Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - L. Erdélyi Margit: Az irodalom kontinuitásának vetületei
C^vfc woda/om /amfauU6áóá?i>a/c 'U-etü/e/ei (Alabán Ferenc: Az irodalomértés horizontjai) A besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem Filológiai Karának Finnugor Nyelvek Tanszéke a 2000-es évben jelentette meg Alabán Ferenc „Az irodalomértés horizontjai” című tanulmánykötetét. A tanszékvezető egyetemi docens több időszerű irodalomtudományi kérdést érint, amikor irodalomtörténészként tág látókörrel vizsgálódik az irodalomértés tanulásának/tanításának témaköreiben. Korábban megjelent monográfiái, tanulmányai, kritikái (Folytatás és változás. Bratislava 1984; Irodalomközelben. Nitra 1992; Két költő nyomában. Nitra 1992; Az irodalom lehetőségei. Dunajská Streda 1996) nemcsak a műfajkezelés sokrétűségében mutatják meg a szerző szakmai és tudományos felkészültségét, hanem egyben előrejelzik egy tartalmas szintézis lehetőségét is. Erre nézve bizonyság a jelen kiadvány, melyben a három „tételbe” szerkesztett tanulmányok témái és konklúziói - önmagukban is helyt állnak, beszerkesztettségük által azonban felerősödik referenciális jellegük. A három fejezet (Az irodalom interpretációja; Motívumok világában; A megújulás vetületei) kiterjedtségében és tartalmiságában is nagy mértékű irodalomtudományi ismeretanyagot ölel fel. A szerző irodalomszemléletének alapja, hogy a jelenségeket - legyenek azok szépirodalmiak vagy irodalomtudományiak, - a folyamatosság és változás jegyében szemléli. Azért is érvényesíti az irodalomtörténeti szempontú vizsgálódást, mert csak általa látható és láttatható a „múlt” értékrendszerének átmentése a jelenbe, illetve a jövőbe. A hagyományból abszorbeált tudásanyag alapvetőnek tetszik korunk értékválságainak letisztulásakor. Az állandósult és változó tényezők egyaránt éreztetik hatásukat az irodalom fejlődésében/metamorfózisaiban, s e kettős érvény dupla hozadékot jelent(het) az analízisben. Az irodalomelmélet felől tekintve pedig meghatározónak látszik a monográfia szerzőjének az a magatartása, miszerint a nyitottság mellett az elmélyültségre is törekszik, és az élményszerű befogadás mellett a tudatos recepciót is pártolja. A két nézőpont arányos összecsengései, ötvözetei teszik lehetővé azt az alkotói intenciót, amely által az elméleti kérdések boncolgatása konkrét irodalmi alkotásokhoz kötve segíti leginkább az irodalomértést. Ebben a helyzetben természetes folytatásnak véljük a metodikai, illetve metodológiai következtetések felismerését és megfogalmazását, - ezekben Alabán Ferenc az irodalomoktatás, elméleti és gyakorlati szándékait egyaránt kifejti. „Az irodalom interpretációja” című fejezet a Reflexív irodalmi értekezés két tételben alcímet viseli. Az irodalom fogalmának tág és szűk értelmezése; a szakirodalom, a hírközlési irodalom stb. fogalmak szembeállítása; az irodalom szó jelentésmezejének tisztázása körüli (vitatott) hierarchizálásról ad számot a tanulmányíró ebben a részben. Hangsúlyozza, hogy a szépirodalom és az egyéb típusú irodalom között a határvonalak olykor nehezen felismerhetők, s ilyen esetben átmeneti műformáról beszélünk. Ez a jelenség pedig nem pusztán az irodalomtudomány vizsgálódási körébe tartozik, hiszen gyakran előfordul, hogy a tudományelmélet, -történet, a vallástudomány, a publicisztikai tudomány stb. felől érdemesebb megközelíteni az adott problémakört, merthogy az innen 106 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
