Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - L. Erdélyi Margit: Az irodalom kontinuitásának vetületei
választott szempontok nagyobb szellemi hozadékot jelentenek a kutatás eredményeit illetően. A különböző állásfoglalások felsorakoztatása óhatatlanul érinti az irodalom értelmezésének axiológiai megközelítését is, amely némi megszorítással a kanonizált és periferikus irodalom fogalmait igyekszik tisztázni. A rendteremtés e tekintetben sem könnyű, hiszen korok, társadalmi elvárások, stílusirányzatok függvénye is volt mindenkor az irodalom értékrendszere, következésképp az időlegesség és állandóság jegyei folyamatosan befolyásolták az értékelő olvasatokat. A könyv szerzőjének észrevételei az irodalomfogalom kapcsán nemcsak az esztétika minőségigényére támaszkodnak, hanem egyfajta pragmatikus célzat jegyében a kommunikációelmélet, illetve szemiotika jelrendszerére is. Ezt látszik megtámogatni a kommunikációelmélet - irodalomra vonatkoztatott - komponenseinek sémába rendezett szemléletes megoldása. A tanulmány alapélményként értelmezi az információadást és - befogadást az irodalmi interpretációk rendszerében. „A jelviszonyok alakulása, változása és megnövekedett szerepe azonban a jelekre való »ráutaltságot« is magával hozta, ezzel együtt az empirikus igazságokra vonatkozó kétségeket és a megismerés bizonyos válságát is előidézte.” (10.) Mindezek az összetevők magukkal hozzák az esztétikai jelentések sokszínűségét is, s egyrészt a tartalmiságra vonatkozó megszorításokat mutatnak, vagy zárt immanens világokat tükröznek; másrészt a formai nyitottság jegyében szabadjára engedik a konstruálás pszichizmusára vagy ismétlődés megoldásait. Ilyenkor felvetődhet természetesen az eredetiség vagy a plágium kérdése. A kettő együtt az alkotóművészet alapvető /intellektualitására kötődik, és voltaképpen az utánzás és teremtés arányait, aránytévesztéseit érzékeli/érzékelteti. Az irodalom fogalmának tisztázása, értelmezése mind világviszonylatban, mind a magyar irodalomtudomány viszonylatában gondja az irodalomteoretikusoknak. Meggondolásokra késztetnek először az olyan történeti tényezők, mint, hogy például a középkori magyar irodalom tartozékai voltak az oklevelek, jogi vagy teológiai témájú művek, szövegek is; hogy javarészt latin nyelvű volt irodalmunk a barokk kezdetéig; hogy a magyar nyelven íródott irodalmunk csak később differenciálódik a belletrisztikus vagy tudományos irányába. Majd gondoljunk az egyre több műfajváltozat megjelenésére, illetőleg a nemzeti és kisebbségi irodalmak elhatárolásaira és meghatározásaira, s mindezek tudatosítják velünk, hogy az értelmezés és értékelés nem mentesül bizonyos funkcionáltságok érvényétől. A sokféle szempont „összhangzatát” Alabán Ferenc az esztétikai érték felismerésében látja, pontosításai az irodalomesztétikai, irodalomtörténeti és -elméleti értelmezések szintézisében történnek. A szintetizálás során fontosnak tartja a szerző a hermeneutika dimenzióinak érvényesítését mind az értő olvasók felfogásaiban, mind a kritikusok igényes mübírálataiban. Elvi tanulságként az alábbiakat rögzíti: az irodalom lényegi meghatározása szinte mindig az adott történelmi és társadalmi kontextustól függ, másrészt az irodalmat nem választják el áthatolhatatlan falak az egyéb» diszkurzusformáktól, tehát van «irodalmi » az irodalmon kívül, és van « nem irodalmi » is az irodalmon belül. Ez a felismerés (...) egyfajta relatív felfogást hirdet, (...).” (22.) A relativitás mint kulcsfogalom jelenik meg a következő alfejezetben is, amikor a műnemi és műfaji csoportosítás elvi alapjainak mintegy történeti-elméleti összegezésével találkozunk. A fogalomtisztázás ebben a témakörben sem könnyű, az utalások Arisztotelész, Mintumo után az egyéb műfajelméleteket - pl. a klasszicista, a romantikus és a realista szemléletű megközelítéseket is felmutatják, majd a legújabb vizsgálatok eredményeit és részeredményeit is hasznosítják, vagy éppen bírálva módosítják. A műalkotásra vonatkozó elméleti ismeretalakzatok kapcsán újra meg újra felbukkan a befogadáslélektan funkcionáltatása. Az alkotó - műalkotás - olvasó hármas kapcsolatrendszerérői beszélve a könyv írója sohasem feledkezik meg arról, hogy a Új Hevesi Napló 107
