Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Abkarovits Endréné: Rajeczky Benjámin és a csángó népzene
Másrészt, az 1930-as években a gregoriánhoz kötődő kutatásai során foglalkozott a csíksomlyói prefációkkal [mise részét alkotó énekelt, illetve recitált részletek], s ezekhez bizonyosan Domokos Pál Péter révén juthatott. Ismert az is, hogy az 1930-as években készült, a Magyar Rádióban történt felvételekre alapozott Pátria lemezek anyagában jelentős helyet kapott a csángó népzene. Nem véletlenszerű ez, hiszen a magyar népzene legarchaikusabb, legértékesebb rétegéről van szó. Az 1940-es évek második felében, a Néprajzi Múzeumban és részben a Népművészeti Intézetben folytatódott a Pátria lemezek további anyagának előkészítése. Ebben Lajtha László mellett Rajeczky Benjámin is részt vett. Domokos Pál Péter ebben az időben a Magyarországra települt csángók között Szárászon és Egyházaskozáron tartózkodott, Rajeczky Benjámin pedig a bukovinai székelyek közt gyűjtve gyakran megfordult ezeken a településeken. így személyesen találkozott a moldvai csángó magyarokkal, és ekkor már a népzenéjükkel is. Az 1950-es években, a Néprajzi Múzeumban számottevő, rendkívül színvonalas népzenegyűjtő és -kutató műhely jött létre. Itt a népzenei lejegyzések módszereinek tökéletesítése volt a cél, vagyis a népzenei anyag lejegyzésével kapcsolatos technikai kérdéseket kellett megoldani. Tudott dolog, hogy a csángók éneklik az egész magyar nyelvterületen a népdalokat a legdíszítettebb, leghajlítottabb formában. Ki akarták dolgozni a vokális - az énekelt - népzene lejegyzésének módszertanát, s ehhez igen alkalmasak voltak az egyéni sajátosságokban rendkívül gazdag csángó népdalok. Jól fel lehetett használni Domokos Pál Péter korábbi moldvai, valamint Domokos és Rajeczky újabb, az immár Baranyában élő csángók között gyűjtött anyagát. Az áttelepült több mint másfélszáz csángó család tagjai között viszonylag kevés volt a jó énekes, ugyanis nem az idősek, a nyolcvanévesek, hanem a fiatalabbak jöttek Magyarországra. Mégis lehetővé tették számukra, hogy ugyanattól az énekestől több felvételt is készítsenek, s a variánsokat párhuzamosan közöljék. Ma már tudjuk, hogy az a szerzők által kevésnek mondott énekes milyen kincs a magyar népi műveltség számára, hiszen Szárászon és Egyházaskozáron több mint tíz csángó énekes kapta meg a Népművészet mestere címet. A munka során lehetőség volt arra is, hogy Petrás Incze János XIX. század során gyűjtött népdalai, amelyek csak szöveggel voltak lejegyezve, a kutatók segítségével rátaláljanak eredeti dallamaikra. Ez igen fontos lépés volt a népdal, a népzenekutatás szempontjából. Mivel a csángók nem tudtak írni anyanyelvükön, ugyanis magyar iskolájuk nem volt [sajnos ma sincs], így aztán a daltanulás legklasszikusabb esete A vargyasi templom festett padja forgott fenn, vagyis (Abkarovits Endre felvétele) 104 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
