Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖZÉLET - Vezényi Pál: A harmincötös számúszekrény
több nyelven beszélt. Az asszony életében is találkoztak néha az utcán és váltottak egymással néhány szót. Ilyenkor azonban többnyire Parlagné vitte a szót, Sándor csak némán bólogatva ácsorgott mellette. Most Parlag félénken megkérdezte, segítene-e neki az adóív kitöltésében. Vagy ha ő nem ér rá, talán ajánlana neki megbízható személyt, aki ezt elvállalná. Természetesen nem ingyen, mert ő szívesen megfizet érte. Reményi maga vállalkozott a segítségre. Másnap el is végezte a munkát Parlag lakásán. Pénzt nem fogadott el, egy kupica konyakot, amivel vendéglátója megkínálta, azonban nem utasított vissza. Parlag Sándorból úgy áradt a szó, mint a zuhatag vize zápor után. Örült, hogy végre beszélhet valakivel, aki nemcsak meghallgatja, hanem válaszol is neki emberi szóval. Reményi megígérte, hogy máskor is szívesen segít neki, ha valamilyen hivatalos iratot kell elintézni. Csak szóljon. Megadta a telefonszámát. Ettől kezdve Parlag Sándor rendszeresen telefonált Reményinek. Elmesélte az álmait és kérdezte, hogy azok mit jelentenek. A doktor valamit a pszichológiához is értett, és ezért másképp értelmezte Parlag álmait, mint a régi cigány álmoskönyv, amit Sándor maga sem tudta, honnan szerzett. Ezután egy hagyatéki ügy elintézésére került sor. Az elhunyt asszonynak volt egy féltve őrzött takarékbetétkönyve némi félretett összeggel. Be kellett bizonyítani a hatóság előtt, hogy az özvegyemberen kívül nem él olyan élő hozzátartozó, aki erre az összegre igényt tarthatna. Az ügy elintézése után Parlag Budapestre utazott néhány hétre. Rokonai szívesen fogadták a gazdagnak vélt svájci nagybácsit, aki nemcsak ajándékokkal kedveskedett, hanem ebédre is meghívat őket egy jó étterembe, ahol természetesen ő fizetett. A pesti utcákon jártában egyszer megakadt a szeme néhány könyvön az egyik utcai könyvárus asztalán. A könyvek a halál utáni életről, a szellemekkel létesített kapcsolatokról és a mágia különböző fajtáiról szóltak. Azonnal megvett belőlük három különböző kötetet, és még aznap este elkezdte olvasni a titkos tudományokról írt összefoglaló munkát. Parlag Sándor kevés könyvet olvasott életében, de ezt alig tudta letenni. Új világ tárult fel előtte, amelyben a beavatott mágus, a mester kapcsolatot képes teremteni a szellemekkel, sőt alkalomadtán még testet öltve is megidézheti őket. A könyv szerzője szerint ezeket a titkos tudományokat szorgalmas tanulással és gyakorlattal bárki elsajátíthatja. Sándornak eszébe jutott, hogy valamikor, fiatal korában néhány társával megkísérelték az asztaltáncoltatást. A könnyű asztalka - emlékezett rá — valóban megmozdult, és a jelentkező szellem kérdéseikre koppanásokkal válaszolt. Jót mulattak a dolgon. Hitték is, nem is. Alig jutott az eszükbe, hogy a jóslatok és közlemények igazságát ellenőrizzék. Parlag telefonált Reményinek. Közölte, hogy visszaérkezett Magyarországról, és szeretné a tanácsát kérni egy fontos ügyben. A doktor másnap elment hozzá. Parlag óvatosan kerülgetve a tárgyat emlegetni kezdte a spiritizmust, az asztaltáncoltatást, és megkérdezte Reményit, segítene-e neki összehozni rajta kívül még három személyt, mert ő kapcsolatot kíván teremteni a szellemek világával. Reményi azt válaszolta, hogy ő maga nem foglalkozik ilyesmivel, és olyan személyeket sem ismert, akik spiritiszta szeánszokat szoktak rendezni. Sándor ekkor megmutatta neki a Pesten vásárolt könyveket, és közölte elhatározását, hogy ő a mágikus tudományokat elméletben és gyakorlatban szeretné Új Hevesi Napló 99
