Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - KÖZÉLET - Vezényi Pál: A harmincötös számúszekrény
elsajátítani. Reményi belelapoz a könyvekbe. Azt mondta, elolvashatja őket, de ne feledje el, hogy hosszú évek tanulmányai szükségesek ahhoz, hogy valaki a titkos tudományokban mesteri, vagy akár csak a mesternél kisebb adeptusi fokozatot elérje. Figyelmeztette Parlagot, hogy semmi esetre se kezdjen bele könnyelműen mágikus kísérletekbe, mert az ilyen dolog rendkívül kellemetlen következményekkel járhat. Parlag mindent megígért, de alig távozott el a vendége, ismét kiszaladt a temetőbe. A sírnál mindent elmondott és várt. Nemsokára megszólalt a benső hang, az asszony hangja. Arra biztatta, ne törődjék sokat Reményi doktor intelmeivel, hanem kezdjen hozzá a kísérletekhez, mert ő komoly dolgokat kíván közölni vele. Az özvegy hazatérve olvasni kezdte a varázstükör megszerkesztéséről és használatáról szóló könyvet. Az utasítások igen bonyolultak voltak és hosszú időt igényeltek. Ezt a módszert tehát elvetette. Tovább keresgélt a kis kézikönyvben, és végül megállapodott az ingánál. Vékony cémaszálra függesztett egy kis fémkarikát, rajzolt egy kört, amelyet két, egymásra merőleges vonallal felosztott. Az egyik irány az igent, a másik a nemet jelentette. A cérnát két ujja közé fogta, könyökét az asztal lapjának támasztotta, elsuttogott néhány varázsigét, amelyeket abban a pillanatban talált ki, és várt. Az inga néhány perc múlva megmozdult. Parlag megkérdezte, hogy jelen van-e a szellem.- Igen - válaszolta az inga lengése.- Kinek a szelleme? A feleségemé?- Igen -válaszolta az inga. Sándor nagyon megörült, és kérdezgetni kezdte a szellemet önmagáról, családi körülményeiről, a rokonokról. A szellem pedig következetesen helyes válaszokat adott. Pontosan elmondott mindent, amit Parlag Sándor is tudott, és ez bizonyította, hogy valóban elhunyt felesége szelleme látogatta meg. A szellem megígérte neki, hogy minden este nyolc órakor el fog jönni hozzá és válaszol kérdéseire. Az ingázás befejezése után Parlag karja annyira elzsibbadt, hogy alig tudta megmozdítani. Három estén át ismételte meg a kísérletet, amely egyre nagyobb sikerrel járt. Ekkor hívta fel ismét Reményit telefonon, és beszámolt neki bámulatos eredményeiről. Kérte, hogy a doktor szerezzen neki egy mestert, aki beavatja őt a mágikus tudományok titkaiba, mert ő minél előbb adeptus szeretne lenni. Reményi azt válaszolta, hogy ő nem ismer ilyen személyt. Parlag azonban nem hitt neki. Titokban bizonyosra vette, hogy maga Reményi is mester. Annyit már kiolvasott könyveiből, hogy a nagy mesterek általában nem szoktak eldicsekedni tudományukkal, inkább elrejtik azt mások elől, és azt is tagadják, hogy ők valóban mesterek lennének. Már szinte erőszakoskodva követelte, hogy a doktor tanítsa őt, Reményi azonban továbbra is állította, hogy ő nem mester, nem is foglalkozik ilyen dolgokkal, és újra intette az özvegyet, hogy hagyjon fel a további szellemidézésekkel. Próbálta józan érvekkel megérteni, hogy a szellem jelentkezését Parlag csak beképzelte, hiszen az állítólagos túlvilági lény csupa olyan dolgot közölt, amit ő úgyis tudott. Sándor kétkedve fogadta az intelmeket, és másnap új kísérletekre készült. Már évek óta játszott a lottón. Szerkesztett egy rendszert, amelynek segítségével időnként nyert kisebb összegeket, az áhított főnyeremény azonban váratott magára.- Most - gondolta Parlag - a szellemtől fogom megkérdezni a jövő heti számokat. És azokat fogom megjátszani, amelyeket ő diktál. (Folytatjuk) 100 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
