Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Magyar esztétika
szívósan minden műfajban megszűnik az ütemveszteség. Mindez a XIX. század magyar szépségének karakterét jelenti olyan mezőnyben, ahol Madarász Viktor, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Ferenczy István, Fadrusz János, Erkel Ferenc, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán nekünk jelentenek szellemnövelő, léleknemesítő nemzeti-kulturális kincset. E körön belül azonban Székely Bertalan önarcképe, Ferenczy István pásztorleánykája, Mikszáth Kálmán „Lapaj, a híres dudás” c. írása az európai festészet, szobrászat, kispróza világmértéke. Hídjaink is lenyűgöző építmények. Elsősorban a Hortobágy kilenclyukú hídjára és a Lánchídra gondolok, melyek remekművek - a nagy síkság gyújtópontja és a folyamot átszelő szépséges betonkarperec, a római Titus diadalívnek kettőzött folytatása - a klasszikus ókor méltó öröksége. Kultúránk kertje virágba borul a XX. században. Kiegyenlitődik értéke a mesterművek magaslatán — minden művészeti ágazat világmértékké terebélyesül, fokozódik. Míg Vörösmarty költészetének festői ellenpontozásul csak egy szerényebb értékű id. Markó Károly-i minőség jut, addig Ady, Bartók, Medgyessy, Egry azonos értékrendü világmüvészet-magaslatot honosítanak alkotásaikkal. Csak ha a kerámiát, annak elágazásait vizsgáljuk, hallatlanul széles és árnyalt a magyar esztétikum. Hollóháza, Herend, a pécsi Zsolnay porcelán jelenti az egyik maradandó irányt, miközben Gádor István, Gorka Géza, Kovács Margit triumvirátusa a másik hármas minőségcsúcs, de nem feledkezhetünk meg a Mónus-fivérek hódmezővásárhelyi, a mezőtúri Badár Balázs, a karcagi Kántor Sándor művészetéről sem, sőt világhírű a magyar fekete kerámia, melynek létrehozója a hajdúsági Fazekas család. Kimagasló népművészetünk is - Kisjankó Bori, Magyar Maris, Vankóné Dudás Juli egy-egy tájegységet emel a magasságokba az érték világhírével. A beregi, túrái, kalocsai hímzések széles e nagyvilágon ismertek. Színpompájukkal, formagazdagságukkal. A párizsi „Ember Múzeumában” kitűnik, hogy a mexikói és a magyar népművészet színbősége az első foldtekénken. A kultúránk eredményei is példázzák Zrínyi megállapítását, annak igazát: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.” Sajnos, nemhogy a világ, mi sem tudunk egy óriási botrányról, arról, hogy nincsen egyetlen Nobel-díjas költőnk, írónk. Az értékfolismerés egyetemes tárgyilagosságával állapítom meg, hogy Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, Weöres Sándor, Illyés Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Tóth Árpád, Sinka István, Juhász Gyula közül - ez a magyar esztétikum tizenkét apostola - bárki méltó lett volna a díj, akár posztumusz átvételére. Ez mindmáig elmaradt - hozzátehetjük - a világ szégyenére. E botrány sürgős kiküszöbölése nemzeti stratégiánk közeljövőjének küldetése. Az olimpia tervezett 2012-es budapesti tíz esztendejére elkészülhet angol, francai, német, spanyol fordításban egy ötezer oldalas Magyar Nemzeti Antológia legszebb verseink prózánk, festményünk, szobrunk, épületünk bemutatásával, zenemüveink lemezével. Mindez elég alapot nyújthatna a magyar esztétikum bemutatására, arra, hogy kultúránk kincseit a világ átvegye. Nem is lehet e tapintatra méltó válasza más, hogy azonnal és természetesen kultúránk valós eredményeit hosszú késedelem után költői, írói Nobel- díjakkal honorálja, hiszen vagyunk is a világnak, anélkül, hogy eddig látták, hallották, olvasták, észrevették volna magyar értékeinket, mely világminőség. A szépség létezik. A szépség az egyetemes létezés testesülése. Az már a magyar szépség titokzatossága, egyszerre szikrázik bennem az ujjongás és a nosztalgia, amikor a „Hódfalván zokogtak” Sinka István balladarészletét mondom, suttogom, hallgatom magamban. Mitől gyönyörű? Megfoghatatlan, csak tény. Ámulok Dante olvasásakor: Új Hevesi Napló 57
