Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Magyar esztétika
„De hajnal aranyozta a világot s feljött a nap azon csillagsereggel, mely véle volt, midőn e szép csodákat megmozdítá Isten az első reggel”. Berzsenyi is, általa a magyar szépség is „megmozdítja” a csodákat Dante utódaként végtelenül áhítatos vocativusában: „Ti, oh szelidebb Égiek, akiket Keszthely béavatott szent palotáiba”. A csodák „mozdítása” maga a szépség, forrása az adott világ - mozdítója Dante és Berzsenyi — az általános esztétikum és a magyar szépség. Azonos érték mindkettő. A szépség önmaga mozdulatlanságában is sokszorozódás, Budapest esti fényei, hajnalodása, nappali ragyogása is színpompás három öltözetére utal, ezt hatványozzák az évszakok érő, érett, csituló árnyalatai. Mennyi fölfedezésre váró kincs özönlik előttünk, nekünk: Szent István Prágában őrzött kardja, Lehel kürtje, a Bécsi Képes Krónika színes lapjai, Gorsium, a cisztercita monostor Bélapátfalván, a Halotti Beszéd komor méltóságú veretes szövege, az aecheni magyar kápolna, a ludasi kereszt, Szent László hermája, Jánosréti Mester, Zsigmond szarvserlege, a nagyvázsonyi Kinizsi-vár lakótornya, Galambóc, a Zolnay László ásta budai gótikus szobrok Zsigmond udvarából, az érdi, az egri minaret, II. Rákóczi Ferenc Rodostóban faragott gondolkodó széke, váci diadalív, a gyulai vár, Reök palota Szegeden, a Homlódi Zsuzsanna nevét megörökítő székely népballada, a nép ajkán született, Bartók által feldolgozott dal: Elindultam szép hazámbul, a csordapásztorokról szóló karácsonyi ének, megannyi tárgy, építmény, vers. A magyar esztétikum is kifogyhatatlan, föltárására vagyunk hivatottak. Maga az élet, a valóság szép, mely fokozható és fokozandó. E szépséggyarapító folyamatról ír Shakespeare és Arany János egymástól függetlenül, szinte ugyanazt. Az angol géniusz így ír: „Szent őrületben a költő szeme Földről az égre, égből földre villan”, S Arany János a „Való égi mását” hangoztatja „Vojtina ars poetica”-jában. Személyes mitológia dönti el, hogy valaki művész, ez emeli magasba Chagallt és Csontváryt, a szinte megfoghatatlan, mégis tényleges varázslat, az ő esetükben a festészet közegében. A magyar szépség karaktere és ereje abban érvényesül, hogy föltárja az igazságot, ez a hatékonysága Petőfi, Ady, József Attila művészetének. Verseik nemcsak gyönyörködtetnek, hanem lelkünket, a társadalmat tisztítják - nagytakarítást végeznek rendetlen, másodlagos életvitelünkben, távlatot nyitnak előre, magasra. Külön magyar kincs, művészetünk egészsége - ezt reprezentálja Balassi Bálint, népdalaink, Kodály zenéje, Medgyessy szobrai, Egry fényben tündöklő hajnal-színessége. A magyar esztétikum igazsága nemcsak találkozik a világ szépségével, hanem kiegészíti azt, olykor a termő folyamat egyik állomása. Hamlet töpreng a lét értelméről, Michelangelo sixtusi kápolnájának Jeremiása az ember sorsáról, Goethe Faustja is hasonló nyomvonalon halad, s átadja a szemlélődés stafétabotját a könyvtárban gondolkodó Vörösmartynak, aki e szimfonikus méretű és mélységű költeménnyel párhuzamosan halad a beethoveni zene küzdelmeivel, s indítja az ember drámáját föltáró Madách Imrét, aki saját 58 XI. évfolyam 10. szám — 2001. október
