Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: Vannak-e ma is szentek?
annyi megjegyzésem van, hogy ha szkeptikus embereket keres, a legtöbbet a tudománnyal hivatásosan foglalkozók között fog találni. Erre mérget veszek. Fontos, a jövőnk érdekében, hogy műveltségen a XXI. században ne csupán képzőművészeti, irodalmi, zenei és filozófiai műveltséget értsünk. Fontos, nagyon fontos, hogy a természettudományokban is meg tudjuk különböztetni az értéket a talmitól. Leonardóval sem állítjuk szembe a falusi vásárok pszeudorealista giccsfestőit. Becsüljük meg azt a néhány bolondot jobban, akik életüket teszik egy szakterület kutatására, hatalmas felkészültséggel sokszor csak egy apró téglácskát helyezve a nagy építménybe, amin civilizációnk jövője épül. Newton egykori tanszékének zseniális kései örököse, a mozgatóideg-sorvadás miatt csak számítógépen kommunikáló Hawking mondja róluk egy helyen, hogy kissé hasonlatosak a prostituáltakhoz, mert néha élvezik is, amit csinálnak. Ami pedig a „népszerű tudománytalan” halandzsákhoz való viszonyukat illeti: „Aquila non captat muscas”. Még akkor sem, ha azok a legyek kellemetlen élősködők és ebből jól megélnek. Csak ne tévesszék össze a legyeket a sassal, a nagyhangú egérkét az elefánttal. M. Nagy István Qhzávna/c-e ma iá ixemte/o? Először is, kik a szentek? Akik a hitüket, szeretetüket hősies módon gyakorolják. A keresztény irodalom több száz szent hősies cselekedetét, hősi életét lejegyezte. Volt, akit fejjel lefelé feszítettek keresztre, volt, akit megnyúztak, a legborzalmasabb kínhalált szenvedték el. Engem sokszor megkap szent Borbála és Colbe esete. Az előző, a régi kor embere, 14 évesen tűrte el, hogy testéből horgokkal szakítsák ki a húsdarabokat, elevenen késsel szabdalják, végül apja kardja ontotta ki a kis életet. Colbe már a modern kor embere, könnyű szívvel, habozás nélkül vállalta a kivégzést, hogy rabtársa életét ezzel megmentse. A szentek történetével sokan úgy vannak, hogy azok csak régi, jószerivel ellenőrizhetetlen legendák, s ha igazak is, akkor csak kuriózumok, a mai életre nem jellemzőek. Pedig hősök ma is vannak. Ezt juttatta eszembe az a TV-riport, melyben egy 8-10 éves fiúcska szülei kértek segítséget. A kisfiú ugyanis olyan bélbetegségben szenvedett, amit csak bélátültetéssel lehet meggyógyítani. A pénz már össze is gyűlt a műtétre, már csak a bél hiányzik. Egy donor. A műtéti beavatkozás túlélési esélye 50%. Ki az, aki vállalja ezt a nagy kockázatot? S ha a műtétet túl is éli, életének további részét csonkított bélrendszerrel kell leélnie. És volt vállalkozó, egy 19 éves fiatalember személyében, aki teljesen ismeretlenül felajánlotta beleinek szükséges részét. Tudom, ezért nem fogják szentté avatni, de nálam már az. Azt azonban elmondhatjuk, hogy Borbála, Colbe és a többi szent méltó követője. A hősiesség tehát nem csupán szentimentalista nosztalgia, hanem napjaink valósága is. Új Hevesi Napló 95
