Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - Szombathy Miklós: Tudomány vagy áltudomány
Úgy tűnik, nincs elég jó sajtója a tudománynak. Van viszont sajtója a tudomány vámszedőinek, a tudományosnak tűnő frazeológiának, a földsugárzásos, vákuum-disszipációs hókuszpókusznak, a n víznek és társainak. Nem beszélve Mari néniről, akit rendszeresen látogatnak a földönkívüliek. Ha mi egyszer képesek leszünk olyan magas szintre emelni a földi civilizációt, hogy más naprendszerek élőlényeit fogjuk meglátogatni - aminek, mai ismereteink szerint elenyésző a valószínűsége akkor ez az expedíció természetesen nem az ottani feltételezett szervezeti centrumokat fogja megkeresni, hanem szegény, félművelt csodavárókat fog rémisztgetni. Huú! Csupán a teljesség kedvéért: köztudott, hogy folyik, korrekten megfogalmazott program keretében az ET kutatás. Csak hát ezek a „bamba, semmihez sem értő, szakbarbár kutatók” eddig semmit sem találtak. Bosszantó. Hogy lehetnek ilyen korlátoltak, hogy nem olvassák a Paris Match, a New York Post és más hasonló, hiteles, egzakt tudományos forrásmunkákat? Hiszen némelyik biztosra jósolta 2000 végére a világvégét, meg egyéb nyalánkságokat. „Határtudományos” alapon. (Emberek, nem árt meghúzni magunkat, mert Krisztus születési dátuma bizonytalan.) Végezetül megkísérlem szorosan vett szakmám néhány kérdését tisztázni, az indíttatásomul szolgáló cikk felvetéseivel kapcsolatban. Értelmetlen azt mondani, hogy Newton és Kepler törvényei cáfolhatatlanok. Az igazság helyett az, hogy ismerjük érvényességi körüket. A relativitáselmélet nem cáfolja a tömeg állandóságát, mert nem egymást kizáró ismeretről szól Newton és Einstein. A modernebb magában foglalja a régit. Ahogy a klasszikus newtoni gravitációs erőtörvény feltételezésével, a Newton törvények érvényességi tartományában ez utóbbi magában foglalja Kepler törvényeit, mint speciálisan másodrendű görbén történő mozgás leírását. Még egy űrhajó tömegét is nyugodtan tekinthetjük állandónak, pedig az igencsak gyorsan mozog. Ráadásul a testtel együtt mozgó megfigyelő változatlannak méri a test tömegét. Az energia nem alakulhat át anyaggá, mert az energia nem szubsztanciálisan létező fizikai objektum. Nem lehet simogatni, szagolni, hallani, látni, esetleg megenni. Az energia egy — ha tetszik, matematikai - segédfogalom. Tessék elolvasni egy tizenéves gyerek számára is érthető leírását az 1965-ös év Nobel-díjasának, Fennymannak a Mai fizika I. kötetének 4. fejezetében arról, hogy mi is az az energia és mit jelent az energiatörvény. Korrekt tudományos teóriák foglalkoznak az energiaelv gyenge sérülésével, nem „határ-,, vagy „áltudományként”, hanem tudományos alternatív hipotézisként. Csupán az a baj, hogy a következtetéseik egy részére a természet a fejét rázza. Apró érdekességként említem, hogy az energiatörvény sérülése magával vonja a természettörvények időben történő változásának kötelezettségét. Azt, hogy a természet kedden másként működik, mint szerdán. Korrekt tudományos módszerekkel keresik ennek a lehetőségét, de a mai napig azok az elméletek a sikeresebbek, amelyek ragaszkodnak az energiaelvhez. Az energiamegmaradás elve elsősorban nem valaminek a tagadása, hanem egyik fontos eszköze az újabb és újabb ismeretlen területek feltárásának. Szerepel még egy kérdés: bizonyított-e az az elmélet, hogy az elektromágneses mező korpuszkuláris anyaggá alakulhat, a mező energiamértékével azonos tömeggel. Nos, ha ezt nem tudnánk biztosan, nem üzemelhetne a paksi atomerőmű, de nem értenénk a csillagok működését sem. Ennyit a konkrét szakmai kérdésekről. Illetve még annyit: a határtudomány kifejezés már foglalt a magyar gyakorlatban. A biokémia, biofizika és társai sajátították ki, önző módon. Az archeológiához és a fejlődéselméletekhez nem értek, Kepes András biztosan avatott szakértője az ügynek. Csak 94 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
