Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - Szombathy Miklós: Tudomány vagy áltudomány
/uan A kis szürke egér kapaszkodik az elefánt fülén. Dalolja nótáját: Elefánt vagyok én is, álelefánt, vagy határelefánt. Mert, hisz szürke vagyok én is, csak ormányom nincsen. És vele énekel sok kis egér, egérről - egérre szárnyal a hír: nem hallgat ránk ez a vén, tohonya, bunkó, hiú elefánt. Ezt a kis magyarított phaedrusi „gyöngyszemet” préselte ki belőlem a Napló márciusi számának az úgynevezett áltudományokkal foglalkozó eszmefuttatása. Versikém primitívsége is jól példázza, mire jut az, aki szakmailag idegen területre téved. Mivel a lap méltán viseli a „közművelődési folyóirat” megjelölést és elkötelezett műveltségünk - manapság sokat vitatott — értékmegőrzése mellett, úgy vélem, kötelességem megszólalni. Szigorúan csak a saját szakmám - ha tetszik - szűklátókörű, avítt, földhözragadt szemléletében maradva, amúgy lesajnált szakbarbár módra. Mert, hogy ez egy ilyen szakma. Megállapításait a természet folyamatai igazolják vissza, nem emberi megítélések. Sajnos a természet igen bonyolult. Leírása ennek megfelelően ma már egy sor olyan fogalom megértését igényli, amely fogalomnak nincs köznapi megfelelője. Nem a fizikus tehet róla, hogy munkája iszonyú felelősséget igényel, beleértve egy olyan matematikai apparátust, amelyhez ma már végképp nem vezet „királyi út”. Azt viszont állítom, hogy ha csak hajszálnyi kétsége merül fel egy kutatónak elképzelésével kapcsolatban, akkor ő az első, aki korrigálja teóriáját. Egyszerűen: nem tehet mást. A valóság könyörtelen ellenőr. 1875-ben egy Maxwell nevű angol furcsa ötlettel állt elő. Differenciálegyenletei, amelyek az eddig ismert összes, a villamossággal kapcsolatos jelenséget átfogó módon leírták, némi rút asszimetriát mutattak. Egy „szépségflastrommal” kiegészítve azonban egyfajta vezeték nélküli elektromágneses mezőterjedést jósoltak. A német Hertz még 1881-ben is szinte dühösen utasította el az ötletet, egyúttal a cáfolat érdekében experimentális munkába fogott. És mit tesz a természet? 1888-ban Hertz bejelentette az elektromágneses hullámok felfedezését. Lett rádiónk, televíziónk, radarunk és társai. Hozzá kell tenni a történethez, hogy ekkoriban száznál többre tehető azoknak az elméleteknek a száma, amelyek a témában megszülettek. Valamennyi eltűnt a tudományos archívumokban, pedig számos megfontolásra érdemes ötletet tartalmaztak. A múlt év december 14-én ünnepelhettük a kvantumhipotézis centenáriumát. Az elképzelés bizarr volt. Maga Max Planck nehezményezte Einstein akadémiai ajánlásában, hogy ötletét ajelölt felhasználta a fotoeffektus értelmezésénél. „... spekulációiban néha szeret túllőni a célon...” - írja két tudós társával 1913-ban, két évvel az első Solvay d/fatdowiány — eyy /üáá4 'máóÁfyfi&n 92 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
