Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Dehumanizált társadalom
bántjuk meg önmagunkat, és ezáltal válunk nyitottá mások hántására. A szükségleteink nem találkoznak az elvárásainkkal. A legtöbb konfliktus ebből ered. Ismerjük-e belső szükségleteinket, és annak kielégítési módját? A mai rohanó világban a legkevesebb időt önmagunk igaz megismerésére szánjuk. Sokkal inkább a külvilág elvárásainak akarunk megfelelni, mintsem a saját belső igényeinknek eleget tenni. Tudjuk-e elengedni a múltat és „együtt folyni” az élet szituációival, annak a hitnek az éberen tartásával, hogy minden értünk van? (Folytatjuk) (Ingyenes tanfolyamok indulásáról érdeklődni lehet: 06-1-249-3570) ' ' •' * ‘ fáwuicla/owi Közeleg a nyár, és a lakások bezártságából a szabadba igyekszik az emberek többsége. Aki családi házban lakik, abban talán nem jelentkezik olyan kínzó igénnyel, hogy friss levegőt szívhasson és a szabadban tartózkodhasson, mert ez számára naponta adva van, csak ki kell lépnie az ajtón. Karnyújtásnyira várja a kert csendes békessége, idilli nyugalma, és a lombok susogása még este is invitál, hogy egy beszélgetésre maradjunk természetközeiben, egymásra figyeljünk, ne a zajládára, mely válogatott erőszak-menüvel várja a rátapadó, programozható agyú közönségét. A lakótelepek népének legfeljebb az erkély marad, miniatűr terével, ahol még a nem túl testes ember is pillanatok alatt korlátokba ütközik. Ha sétálni, mozogni próbál., mindenki mást ki kell zavarnia onnan, s ha beszélgetés közben netán gesztikulál, azonnal beveri a kezét valami vasba, betonba, esetleg lesodor egy cserép virágot, szóval ekkora térben csak ügyetlenkedni lehet, szabadon mozogni, felszabadultan viselkedni nem. A lakótelep eszménye valaha nyomorult felfogású emberek agyában születhetett meg. Bérkaszámya, gyármelléki rabszolga-gyűjtőhely, olcsón szerezhető négy fal közé zártság lehetősége - ennyi lehetett a „magasröptű” gondolat. A valódi cél azonban mindig az embertömegek együvé gyűjtése, lágerizálása, gettósítása, kontroll alatt tartása, falanszterbe kényszerítése. A nagy gettósítások klasszikus kora az őskapitalizmus ideje, amikor a vidék nincstelenjeit magába szívta a nagyvárosok feneketlen gyomra, ahol előbb valami megélhetés lehetőségét villantotta fel, míg végül a kegyetlen gyári rabszolgasorssal kellett szembesülniük. Az újkori rabszolgavadászat és a lakótelep-építés másodvirágzása a kommunista őskorszak, a II. világháború utáni kényszerítő lakásgondok és a sztálini szatellitek rögeszmés megszállottsága idején, amikor virágzó ipari társadalmakról álmodtak, ámde csupán a saját családi gazdaságaikat virágoztatták fel. A legnagyobb lakótelep-korszak pedig a kádári kor züllött elvtársi felfogásában fogant, mely az embert soha nem tekintette különálló egyednek, individuumnak, önálló személyiséggel bíró valakinek, hanem mindig és kizárólag tömegnek, kézivezérelhető emberi masszának. Épp ezért úgy vélte, hogy a kiváltságosok bármit megtehetnek azokkal a helótákkal, akiknek 84 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
